Csak halk tócsákba' ülve
feküdtünk a hámok
zárt szilárdsággá le-
meg lecsöppenő álmok
simogatásán, amit meg sem kíséreltem
elrejteni, hogy hiába >mi itt ketten.<
azt szerettem nézni
ahogy elbeszélgettek
a szálakból álló homályosságban
a hálókkal szurkálva felfedeztettek,
s azóta mindig jobban imádtam
az ujjakat emelem, emelem hangtalan
a padlóra visszaejtem. s magamban
csak peregnek..