Nem vagyok víz mely arcodat, mosná,
S nem vagyok szél mely, azt szárítaná.
Az vagyok mi elmédben,káoszt robbant
S gondolataidat szétzilálva benned rohan.

Napként sem égetlek, nem mosolygok fényesen,
És hűsítő vízesésként sem zúdulok testeden.
Éj vagyok, és holddal, csillaggal ragyogok neked,
Zarándokként járom jéghideg, fáradt lelkedet.

Tél vagyok mely, megdermeszti véredet,
Hó vagyok, ami betakarja majd végzeted.
Én vagyok, minden, amit nem kívánsz,
Ne menekülj mindig, utolérlek, bárhol jársz.

Felhőtlennek látsz, pedig hitvány vagyok,
Nimfaként csábítalak el, de bennem fúria lapul.
Nem vagyok asszony sem gyermek anyja,
Itt maradtál és felöltötted az örök siralmad.