Ha csak egyszer is elveszítem hitem benned,
Nem lesz, ami bennem újra éled,
Meghal a szerelem összetartó kapcsa,
Én leszek, ki érzéseim újra uralja,

Hiába adsz csókot, oly forrót,
A sok-sok érintés mind hiába volt,
Mikor érintesz, érzem jelenléted,
De mikor távol vagy, nem vagyok Veled,

Kételkedem léptedben, utadon,
Kételkedem, gondolsz-e Rám vajon,
Sírógörcs ébreszt e hajnalon,
Talán csak a magány segíthetne a bajon,

De újra megpróbálom érezni,
Mert a kételyt ki szeretném végezni,
Talpra szeretnék állni, szerelemtől mocskosan,
Szemedbe néznék, s tudnám az utam hol van,

De csak a párnám könnyezem,
Mert megint nem vagy itt, hogy fogd két kezem,
Csak a szél simítja végig tarkómat,
Csak a képzeletbeli Te cirógat,

Figyellek, de nem értelek,
Kételkedem, s végtelenül félek,
Szótlanul keresem mondatom..
Kiszáradt ajkamból kérdés tör fel:
Hol a bizalom??

2006. május 09.