Néha úgy érzem magam,
Mint egy ember a zsákban,
Kiről azt hitték, halott,
Pedig csak arra vágyott,
Legyen végre egy kis csönd,
Győzelem a zaj fölött.

De a lelkét megölték,
Noha semmi sem történt,
Csak egy sikoly hasított
A levegőbe, s nyitott
Újabb utat a zajnak,
Mi nyugodt elmét zavar.

Halott lélek, de a test
Maradt tisztán eleven,
Vasfogak mögé zárták,
S most egy rést keres árván,
Hogy fényt lásson még egyszer,
Hangot a zsák átenged.

Ha újra kijöhetnék,
Mindenkit kivégeznék,
Aki nem teszi némán,
Mit egy ál-halott kíván,
Hisz én csak azt akarom,
Legyen csend és nyugalom!

Hiába kér egy halott,
Csak gyilkos zaj, mit kapok,
Hát tudd meg, hogy sajnálom,
De nincs más út; használom
Mélyen tiszta fegyverem:
Gyilkolni vágyó kezem.

2005. 06. 12.