Úgy éreztem, hogy történhet bármi,
S ha bárki gonosz kísértőt játszik,
Nem fordítom oda az arcomat,
Osonhat már felém zajos vonat,
Soha nem fog utolérni engem,
Induljak el akár vele szemben.

Így éreztem, s érzem mindig újra,
És ez gyönyörű, hiába furcsa.
De nem akarom újra érezni,
Csak egyszer, hogy tudjam ezt élvezni,
De az élet nem ismer irgalmat,
A csodaszép csak múló pillanat.

Mert vannak percek, órák és napok,
És az ilyen rövid alkalmakkor
A kétbetűs szó;
A nagybetűs JÓ
Hozzám lép, és az arcomba tapos,
Amikor illenek a darabok,
Nem létezik bánat és félelem,
Azt hiszem, enyém minden védelem,
Ha eltévedek, majd rám találnak,
És csak nevetek, ha meggyaláznak.

De vannak hetek, hónapok s évek,
És az ilyen hosszú idő szétszed,
A bizalmatlan roncs;
Az irgalmatlan rossz
Az épp szárazföldet ért kincsemet;
A boldogságba vetett hitemet
Zsebreteszi, és magával viszi,
Bolond, ki ezt égi jelnek hiszi.
Legyen már végre könnyebb életem,
És ne kelljen lábak közt térdelnem!

2005. 12. 14.