szél fújja szembe,
vagy szórják a szembe,
és menne a bánat,
de nem talál házat,
csak egy aprócska
gödröt az arcon,
alácsurog
és álomból
álom
marad.
viharja is van,
kendőmbe bújok,
tűnnek a könnyek,
és a hozzád húzott
hőség vihara,
mint bársony,
vagy selyem
tán védeni tudna,
de vihar van látod,
és szél fújja szembe,
éled az élet,
- a természet rendje -
és könnyezünk
homokviharokba bújva,
mert így nem látja senki,
ahogy magunkba bújunk,
újra.