Mikor a fogkefék harcba kezdenek
csak elfordítom a tekintetemet
Mert langyos magánszámot dúdol a fakó
éjnek a kékre festett falú házikó
kérdezték -hátha válaszol is-
emberibb hangon araszol kis
kókuszdió félhold, lámpa
lehetne ha éjjel járna
és ő azt felelte,hogy nem találja
és hogy idén lesz huszonhét, szóval nincs neki sok hátra.
összetette a két kezét, és elcsodálkozott azon,
milyen gyors is a vér végig a vénafalú ínutakon.
sír a csend,
nincs hozzászokva még a vidékhez.
de kifröccsent,
tisztogasd meg a hosszú meséhez.

összezsugorították a földgolyót
és hárman együtt kockáztak vele.
takaros kis házikó, benne két halvány folyó.
és masnit kötsz szalmahajába bele
keskeny képe fellázad
ha lámpafénybe vonod kis házad
nyitva a kémény, odarepültek a sasok meg a hüllők
és füstölőket gyújtottak odabenn
aztán kinyitották a csomagot a szekrényben ülők
talán látták a nyers húsokat - talán nem...
kifröccsent a tükörlapra
egy kéznyom alakú heg az égen
pont ahol megjátszották,
hogy szeretik a dombok egymást a tenyéren.
hát a lényegest azt már elhagytuk
és fordítva tettük az 'i're a pontot,
de a tengertől távol egy nyugisabb helyen az egészet megvitatjuk
fel-alá úszunk, algáknak mondjuk, milyen bölcs dolog elhagyni a partot.
óh, de bölcs dolog elhagyni a partot;
anyu veszel nekem gokartot?
háá..