Feltöltve: 2006-05-08 22:06:38
Megtekintve: 6063
pedig
határok közé szorított végtelenben
isten teremtette istentelen egyetemben
pár évig tartó örök szerelemben
társtalanul hűséges emberek élnek
szemük elé fátylat teregetve
halandó isteneket tisztelve
pedig
a végtelen nem lehet határolt
teremtett világ nem lehet istentől elhagyott
az örök szerelem halálig kell tartson
hűség mellé társ is kell hogy járjon
szemed elé ne húzz fátylat
tiszteld teremtődet s ad talán társat
isten teremtette istentelen egyetemben
pár évig tartó örök szerelemben
társtalanul hűséges emberek élnek
szemük elé fátylat teregetve
halandó isteneket tisztelve
pedig
a végtelen nem lehet határolt
teremtett világ nem lehet istentől elhagyott
az örök szerelem halálig kell tartson
hűség mellé társ is kell hogy járjon
szemed elé ne húzz fátylat
tiszteld teremtődet s ad talán társat
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-11 05:56:23
Hm... a tema amivel az alapbroblemaim vannak... ezt a teremtosdi dolgot sosem ereztem magamhoz kozel. Tudom h ezer fele keppen lehetne ertelmezni, es ezer fele felfogas van ezzel kapcsolatban, de ennel az elvonatkoztatas nekem sosem ment. Egyebken jo lenne a vers, tetszenek a gondolatok, csak az meg a problemam vele, h olyan erzesem tamad, mintha a versszakokat az a cel hatarozna meg, h ellentetei legyenek egymasnak. Ezzel onmagaban ismet nem is lenne gond, ha nem vesznel bele ebbe a torekvesbe. Ha kulon nezzuk a ket versszakot, foleg az elsore gondolok, nincs menete... csak egymasra halmozott dolgok... Hianyolom h mondjon valami mellbevagot is. Huhh bocsi h ilyen szorszalhasogato voltam....