Egy puha csók, egy ölelés...
Mi lehet fontosabb?
Szerelemben élni, égni,
A csók nyelvén beszélni,
Öt érzéket kényeztetni
Szerelmesen,boldogan.

Az apró mozdulat, ahogy
Kanalát emeli,
S a fagylalt surranva cseppen ki,
A finom pihék erős kezén
Fénysugár csillan gyengéd barna szemén
Amíg kezem az ő kezéhez ér.

Mikor a munkából hazatér..
Mi a legfontosabb?
A szeretett nő képe, arca, mosolya.
Fáradt teste sajog, kicsit mogorva,
De az apró női kéz nyomán
Új erőt kap, s csókokat.

Sötét este van már...
Kihúnytak a fények.
A nagy franciaágy vár, a csendes, puha fészek.
Borzongás jár át, ha csak ránézek,
Mert szemeiben olly vad tüzek égnek,
Melyek, ha nem vigyázok, meg is égetnének.

A reggeli ébredés a legszebb...
S a legaranyosabb.
Szép pillájú szeme még csukva van,
Komisz szellő kócolja haját úntalan,
E pillanat olyédes, olyan éteri,
Szeretőnek egymást lány és fiú
Idáig nem nevezheti.

A szerelem az élet sója...
S a csók a méze.
Ott figyelnek mindenütt:
Szemben, szívben, téren, fűben,
Egy dicsérő bókban, a derűben.
Barátok közt is megszülethet,
De örömet mindkettő szerezhet!