Vízhordó bugyborékoló trutymóba vezette társait. A parton megálltak, s a nem kívánt gyermekek csontjait lassan, egyenként kezdték alámerülve beledobálni. élvezetes látvány lehetett - egy gyilkosnak.
Vízhordó csettintett. Hínárral körbefont testű vízilények másztak elő a mederből. így szólt "Vezessetek!" és ők vezették. végig a sótól és higanytól szikes, pusztult parton, ahol kidöntött fatörzseken lépdeltek át. Némelyik még nyöszörgött, de ezt a dzsinnek vezette, felvonuló társaság nem hallotta.
Egy tisztásra érve felsorakoztak és áldoztak.
egy kislány volt az áldozat. Vérét a földre folyatták, testét tűzre vetették, szenes csontjaiból jósoltak. Vízhordó vizet fakasztott egy közeli alacsonyan fekvő sziklahasadékból, majd egy háborús bűnös sírjára terített. A lakoma után a hínártestű lények vezére álmukba merülve mindenkit átsegített egy más helyre.
A Föld kicsit engedett holott még mindig magának akarta az összes vonzást. de hiába, ő a nagyobb, aki csak így maradhat fenn a térben s az időben.