székláb mögött összedőlve
fekszünk ketten, és talán
megmondhatjuk már előre,
a hangok nélkül is falán
a szobrok mögött bújogató
sajgó kölyökfalka-erdő
között hanyatt fekszünk, fakó
emlék, senkitérdekelő..
hiba, szomjas elillanás
ébredve csak haját látva
összeszorult testtel fekszem.
tudtam én is. és hiába
neked nem is, nekem más
hajlongó összecsusszant testek
a világ végi hozzászokás
-feldagadt száj- s hogy szeretlek
még mindig.