Még ha volt is pár szép, vagy értelmes sora...
Érted?! SOHA!SOHA!
Múlton rágódni?
Emlékeket dédelgetni?
SOHA!
Mert
teszi ezt csak az ostoba,
ki jelenét,mi lehet mostoha,
viselni,kezelni képtelen.
Ábrándozik, mereng
és mindig "oda"
-mi lehet volt kedves és szép-
menekül,bújik vissza.
De mi haszna?
Hisz jön a holnap,
ami lehet még a mánál is
gonoszabb....
De annyira,hogy számára
a rút éppcsak túlélni való ma
holnap visszatekintve
lesz egyik kedves emléke...
Mert a biztos a most,
s ami volt,
de ami lesz,várhatatlan,
mindig lutri a holnap.