Nézd, Kedves...
szeretlek,
de miért én legyek az,
ki elmondja neked,
hogy az emlékek sors
számodra mit jelent?
Lehet kis ház,
valami erdő alján,
hova bármikor mehetsz:
ha fáj a ma,
s félő holnapod...
ajtaja előtted
mindig nyitva.
S más nincs jelen ott,
csak az a tegnapod,
mi számodra kedves.
Csak azok a képek,
mik téged szeretnek,
s védenek>
ne sértsen a kínzó ma
és égesse bőröd a bizonytalan,
téged,lehet el sem érő holnap.

De lehet,csak fotó, papírkép...

Nem tudom.
Nézd, fejtsd és mondd meg te...ha izgat.

De engem nem érdekel mi az,
vagy mi volt, akárha szép is,
de csak volt.
Mert az a múlt számomra
nem létező,
vagy kérdező;
nem kincs,
mi ha elveszik, hiány keletkezik
és fáj....
A múlt.....
Csak egy rossz könyv,
s minden elolvasott oldal után,
úgy lapozz tovább,
ha lehet, többé ne is
emlékezz rá.