Varjú madár fenn a fán
sóhajtozik, az estre vár.
Éhes is, korog a gyomra
élezi a csőrét, lecsapjon nyomban.

Leskelődik , jobbra-ballra
az áldozatát, futni hagyja.
Megsajnálta, mind hiába
üres marad a bendő mára.

E varjú a párját is keresi
de midenki elfordul vagy kineveti
Búslakodik is minden nap
bárcsak lenne az összes nő vak!

De a varjú megunta szenvedést
előkapott hát egy kést.
Elmetszette torkát,
folyt is a vére...