Hullák halma rabigába,
Míg vörösen nem izzik nap
S a tenger zúgása felel már:
Isten a harangok elhallgattak!

MAjdnem látszik a hold az égen
MAjdnem üvölt egy megkínzott pap
Vére sűrűn ömlik pofámba:
Isten , a harangok elhallgattak!

Látszat csupán a temetői csend,
benne újabb élet terem,
benne harangok vihara dúl:
ISTEN HALLOD?! A KONGÁS VADÚL!

Harangok zaja üresen énekel,
Elpusztúlt világ gyötrelmén térdepel,
Harangok voltak az angyalok
Éneklik zengve: Még itt vagyok!

HAjlott szárnyuk leszakadt lassan,
Üresen ölelték megukhoz a vágyat,
Harangok hangján énekeltek,
Zavarták az éji árnyat.

Hét volt ,mind énekelt,
Énekelték a csend dalát,
harangok hangján ünnepeltek,
Ünnepelték a hű Halált.

HArangoznak értem is, angyal ének száll felém.
Romok , partok halmazán, viadal dúl: Szív verés!
Szabadság és szerelem nem jár száradt szíveknek...
Angyalének
Gyötrelem

HAllom. Értem énekelnek ....