Érintesz, égek, izzik ágyékom,
húsom hüvös, s lehelleted párás,
Harapsz s vérzek, lassan meghalok:
Kárhozni jobb, mint az áldás!

Bilincseled kezem,leszorítasz lassan,
Reszket a testem, lüktet a hasam,
Bőrömet téped, nevedet zihálom,
Egy pofonba halkul amint el kiáltom.

Lekötözve fekszem, nem látok semmit,
ujjadnak hegye, éppen hogy érint.
Húzod az agyam, elvesztem a fejem,
Könyörgök érte, hogy törjed szét a testem!

Rabod vagyik láncon, nyakörvem bevág,
Hirtelen felrántasz, forog a világ,
Elfogy a levegőm, kegyelemért kiáltok,
Szereted nézni, ahogy így zihálok.

Csipke és lakk, fém hideg öle
Rabod vagyok, tiéd ,érzem: mindörökre!
Játékszered, babád, amit csak akarsz
Imádom érezni, ahogy engem Uralsz!

Kegyetlen és hideg,
Forró vérű Isten,
Már csak miattad is,
Érdemes volt élnem...