Éjszakai csend, csak zúgva csap zajt,
Éjszakai csend, csak így jön el,
Csendben hozza a pusztulást,
Csendben magához így ölel.
Éjszakai csend csak füstként száll,
Szállva szórja szét hamvaid,
Éjszakai csend így énekli: gonosz siratódalait.

Csendben lépked a szélben, ott motoszkál a légben,
Éjszakát meglopva , árnyként él az éjben.
Csendben rohan feléd, az éjszakai szemét,
Világosságot ígér, megtagadva Istenét.

Éjszakai csend, csak álom, hangos ricsaj e némaság,
Meg hallgatom minden éjjel, az ordító éjszakát.
Éjszakai csend ne szeress!
Adj nekem még egy esélyt!
Éjszakai csend engedj el, keress egy másik személyt!

Hallgattam eleget áriádat, láttam eleget szárnyaid,
Angyal vagyok pedig én is! Elűzöm mocskos árnyaid!
Nem neszelsz itt többet már! Ha kell megölöm magmat!
Csak ne kelljen hallanom, monoton örök dalodat!

Éjszakai csend... Éjszakai csend.... vérem ilyen sokat ér?
Éjszakai csend... éjszakai csend... téged öltöztet a vér!
Éjszaki csend...éjszakai csend.... sosem igér, sosem fél,
Éjszakai csend magába zár: MOST ÉN ÉLEK BENNE, VAGY BENNEM ÉL?!