A rózsák már mind elégtek.Szirmaikat egy sápadt kéz húzta össze.Rózsák hamvai vagyunk,de minket csak a szél fúj szét.
Hol van az a sápadt kéz, ki egy helyre hívna minket? Hol van a pokoli sárga szemü kígyó? Templomok csendjét eszelős hörgések törik meg... Fiatal papok vérét isszuk, s közben tűzben égő ,elgyötört testünk lángjait még a szenteltvíz sem tudja kioltani....

Éjféli miséket megrontó mantráinkat Anti Krisztushoz sem idézhetjük.apánk eldobott s űzött vadként járunk, egy jó, hogy méltóságunk megrögzött.

Megigéz a vér vöröse, élvezem a gyertyák lángját, démoni szüzek sikolyai fájnak, lelkemet tépik, ütik, marják.Marék por mit igér? Új rózsa nem fakad. Magból nem kel ki új bimbó.MI előjönne, elhervad.

Farkasok csordái takarnak-e? Ürességem bűn talán? Szenvedély nélkül szenvedéssel...rosszabb minr egy örlő Halál..
Szakasztott mása az éji gyepnek, szakasztott mása egy sötét kis árnynak.
Gyors mozgású hableányok, szirének bájával felruházva...
Éji csend egy lakatlan szigeten, egy megkínzott hulla meggyalázva...

Létünk semmit sem ígér.Hamvak vagyunk a szélviharban.Pornélküli üres hantok, szekrénypolcon, kirakatban...

Sóvároghatunk mi kegyért: Úgysem kapunk belőle.Istenünk teste jót nem ígér, mert saját fejét követte.Képére formált, Ő vagyunk:Ádáz, büszke, áruló.Vért kíván a mi hantunk:lelkünk rossz, elárvuló...

Porrá nem leszünk..
testünket nem rágják kukacok.Cserébe mosolyogva nézzük: a Világvégi hullakupacot.

Viaszcseppek a vörös kövön.Lábnyomok a sivatagban.Szélviharban fedél nélkül, ordítás a néma hangban.Szerelmet nem nyerünk el, háborúzni nem leszünk, szívenket a kor emészti, elfoszlik az épp eszünk...


Köveket rak a Vörös Sárkány: Utad nem Halálba fúl.Meghalni sosem fogsz már, elméd lassan elvadúl...


Sóvároghatunk mi kegyért: Úgysem kapunk belőle,,,
Istenünk teste jót nem ígér; Mert saját fejét követte...