Rég volt már,amikor egy tökéletes világban éltünk.Hatalmas hegyek,zöldellő rétek,erdők és kéklő tengerek,óceánok között.A hegyekben kristálytiszta folyók eredtek,melyek hatalmas vizesésként zúgtak alá,hogy kettészeljék a réteket és erdőket,és találkozzanak a messzeségben kéklő tengerekkel,óceánokkal.A világ egyensúlyát az ősök szelleme tartotta fent,akik hatalmuk egy részét megosztották velünk,hogy uralkodjunk a ránk hagyott földeken.Istenekként alkothattuk meg a saját világunkat,így volt,aki örök télben vagy nyárban élt.Voltak,akik naphosszat a zöldellő erdőket,réteket járták,mások a folyók,óceánok vizeiben úsztak,vagy a kéklő egeken szárnyaltak.Megosztottuk egymást közt a világot és békében éltünk vigyázva az egyensúly fenntartására.Egy idő után földünket túl kihaltnak találtuk,ezért lényeket teremtettünk,melyek az általunk alkotott világban éltek.Madarak hasították a kék eget,halak úsztak az óceánokban és más állatok éltek a réteken erdőkben.Közöttük jártunk és beszéltünk velük.Lelkünk egy darabja bennük élt tovább.Mikor egyre többen lettek, az ősök figyelmeztettek az egyensúly eltolódására,ezért ragadozókat teremtettünk,melyek viszaállították az egyensúlyt.Ismét béke köszöntött a világra,mely úgy tünt egyre kisebb lesz teremtett lényeink számára.Miután a ragadozók túlzott elterjedése az egyensúly újabb felborulásával fenyegetett,az ősöktől még több hatalmat kértünk,s igy megteremtethettünk egy hozzánk hasonló,de tőlünk sokkal gyengébb fajt,melyet olyan hatalommal ruháztunk fel,mellyel minden állatnál erősebbek és okosabbak lehettek.Megtanítottuk őket a mesterségekre és a föld kincseit megnyitottuk előttük,hogy felépithessék lakóhelyeiket.Hatalmas,csillogó városok emelkedtek földjeinken és büszkék voltünk arra,amit teremtettünk.Az egyensúly,ha nem is teljesen,de visszaállt normálisra.A béke időszaka köszöntött be.Az új lények könnyen beilleszkedtek a világunkba és egyre szebb és pompásabb épületeket emeltek.Erőnket leginkább a lények által oly nagyra tartott arany megteremtése terhelte meg.Nagyon kevés volt ebből a világon.Ekkor még köztük jártunk és hallgattuk gondjaikat.Amikor elfogyott az arany az emberek hatalmat kértek tőlünk,hogy ők készíthessenek maguknak.Ezt nem tehettük,hiszen az ősök rég megtiltották erőnk tovább adását.Ekkor hazugnak neveztek bennünket és egyre durvábban bántak velünk.Már nem látogattuk őket olyan gyakran.Az ősök,látva teremtményenik ellenünk fordultak,felajánlották,segitenek jóvá tenni a hibát,úgy,hogy visszaforgatják az idő kerekét a gyarló nép megteremtésének kezdetéhez,hogy kijavitsuk hibánkat.Elutasitottuk kegyes ajánlatukat,hiszen mi igy is szerettük őket.Ezek után fentról néztük őket és csak titkon látogattuk az erdőket,óceánokat.Ők azonban nem adták fel,sőt vagyon utáni vágyuk egyre nagyobb lett.Egy idő után egymásra támadtak és elpusztitották a gyengébb népeket.Szörnyülködve néztük tettüket,de ekkor se kértük az ősök segitségét,akik kezdtek elfordulni tőlünk.Az emberek egyre durvább módszereket alkalmaztak egymás elpusztitására.Kinozták egymást és uralkodtak egymás fölött.Egy idő után elkezdtek ártani a természetnek is.Az ősök járványokkal és éhinséggel súlytották őket,akárhogy könyörögtünk nekik,ne tegyék.Kevesebben lettek lényeink,de még igy sem hagyták abba azt,amit elkezdtek.Tovább szennyezték a természetet.Ekkor az ősi erők úgy határoztak,megbontják az egyensúlyt,hogy az általunk teremtett világ végezzen a teremtett lényekkel.Láttuk,ahogy a tengerek,óceánok szintje megemelkedik és elmossá az általunk olyszeretett partokat és teremtett lényeink csodás városait.Reszkető szivvel másztuk meg az ősök hegyét,hogy kegyelemért könyörögjünk,de ők végleg elhagytak minket.Nem adták meg a sokszor visszautasitott lehetőséget,igy nem tehettük jóvá hibánkat.Utolsó kátságbeesésünkben körül álltuk az ősök oltárát és együttes erővel megpróbáltuk visszaforgatni az idő kerekét,de felesleges volt.Az ősök már döntöttek.Ahogy lenéztünk a hatalmas hegy tetejéről,láthattuk gyönyörű világunk pusztulását.Minden romokban hevert.Úgy döntöttünk,vissza adjuk erőnket az ősöknek,hogy egy nálunk méltobbnak adják tovább.Mi pedig testünket hátrahagyva a csillagok közé költöztünk,ahol annyi szenvedés után lelkünk végre megpihent.Viszont az örökkévalóságig emlékezni fogunk a zöldellő réteket átszelő folyókra és világunk gyönyörű szépségére,mely talán csak álmunkban létezett.