Az aluljáróban
Egymast metszik a léptek
Fénysebességgel
Sokszorozódik a zaj:
Csodás zene a hangszóróból
Közönséges telefoncsengés
Kerekek mocskos moraja
Elárvult emberi hangok

A padon a csönd árnyékában.
Sinek, galambok békés tipegése
Zörejek, targyak, emberek – csupa üveg ,
Megyek sörért.
A hideg, steril
Szobákban címzés nélkül
Születnek üres iratok
És nyomtatódnak, másolódnak, aláiródnak és pótlódnak
Hogyan ? Hol ? Mi ?
A billentyűk monoton jatéka
Pimasz tekintetek közönnyel tele
A levegőben izzadság és rettenet

A klozetban csend van.
Az ember a mosdó mellett áll,
Hosszan szappanozza a kezét
Aztán megszárítja, mint az urak.