Feltöltve: 2006-05-04 18:23:53
Megtekintve: 6192
porpatak
a gerincembe' kapaszkodok hogy megállítsam feldőlni a testet.. puha függöny takarja a festett arcot. sutyorgássá halkulva nyál csorog a szájszegletbe.. selyembe gubózva függ egy alufóliapánton..
addig kötök, míg az ugrások dobogássá nem válnak. vonakodnak a fülembe csoszogni pedig megkértem rá őket. mind a tíz testet, amit magunkból hordtunk és vártuk hogy felkapaszkodjanak a mirhán. kötelet fontunk nekik, hogy sikerüljön elérni a bugyborékoló levek vájta kis medret, amelyben víz csorog. tiszta, kénes, nedves víz.
szinte csend volt. magasan viaszforgács röpködött egy jólfejlett liliomkehelyből. a világ állt, már nem tudok élni egy bezárt lakosztályban szörnyen fázom nyikorog az ajtó zsanérja figyelek az összetörött tükör képéből. visszanézve halvány mosoly fut át az árnyéka arcán és zokogva hátat fordít. sóhaj. és kész.
addig kötök, míg az ugrások dobogássá nem válnak. vonakodnak a fülembe csoszogni pedig megkértem rá őket. mind a tíz testet, amit magunkból hordtunk és vártuk hogy felkapaszkodjanak a mirhán. kötelet fontunk nekik, hogy sikerüljön elérni a bugyborékoló levek vájta kis medret, amelyben víz csorog. tiszta, kénes, nedves víz.
szinte csend volt. magasan viaszforgács röpködött egy jólfejlett liliomkehelyből. a világ állt, már nem tudok élni egy bezárt lakosztályban szörnyen fázom nyikorog az ajtó zsanérja figyelek az összetörött tükör képéből. visszanézve halvány mosoly fut át az árnyéka arcán és zokogva hátat fordít. sóhaj. és kész.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-24 16:59:22
De ismerős érzések...Téli meddő délutáni magányok jutnak róla eszembe...
2006-05-24 14:47:03
hülye hangulatok... #akárhány..