egyszer volt egy ember akit megbántottak
futotta a köröket, de hiába..
szóval futotta a köröket éjjelente álmában meg másik irányokat is útba ejtett csak hogy megpróbáljon rátalálni egy másik péntekestére.
vagy szombat
tulajdonképpen az nem igazán érdekelte..
keresett egy lépcsőt meg némi félrehajított apróságot
leült. végighúzta fázós karján a tenyerét
és ütött
bele, falba mindenhova levegőbe szét szerteszét
szét akarta csapni a világot de nem ment..
mert hiába minden bánat
akarat nélküli akarás
és félelem
az mindig erősebb lesz...
(vége)