sok szép éber kövér álom..
meghallgatni meg átemelve
talán a kifestett szobában találom
meg mert folyosók közt énekelve
átcsorogva a másik falba
elküldöd magad..elküldöd magad magadra
veszel mindent és a ruhát,
amit ebből varrtál kimosod
és a végén fakó szaruját
bőrbe bújtatva elhozod
fiókba
fiókba pakolod és akkor eltűnsz
egy-két néma téren
látlak téged
kéz a kézben a Sorssal
pedig tudod fájtam
és már magában
meggyűlöltem hadd' maradjak
itt a holdon egy kráter mélyében
félek. mert félni szép dolog...

szomorú éber álmok
kövér fellegek közt.
látlak téged és már találom
a kulcsot najó eljött:
"itt vagyok, szorítsunk kezet
és éjjel indulok
bár várhattunk volna még vele:
de én a Sors vagyok."
sírj csak sírj csak az asztalnál
mindenki csak sír
pedig mikor kezdtük, azt mondtuk
ha vége újraír
az élet minket
újratölt
ne törődjél
csak másik ölt
fel újra
nyugodj hát. itt vagyunk...
nyugodj hát. meghalunk
de addig sírj csak hát
ha ez így neked jó
ha ez megvigasztal
akkor sírj
veled sír az asztal
..és az asztalláb...