Lények, amik maguknak hisznek.
második dimenziónk a föld fölötti semmi között
lubickolás, belénkvájva fölhúznak, letesznek
és mi nem tehetünk semmit, csak álarc mögött
várunk, mintha mi sem lenne s mások forognának
mi nem futunk előle, és hagyjuk a kényszer
falára mászunk egy fia saját árnyékának
morgunk valamit aztán asztalra ékszert
dobunk, nyakába akasztva forgunk tovább...