Ritmusra járja mindenki a táncát.
Egy marad ki és a szabályát
kívülről ücsörögve figyeli.
Nevetve ragadja a székét magához
a tömeg,
remegve is,
hogy vajon most melyikük jöhet.
Kifelé pillant a nyugodt tekintet.
Már nem dörömböl.
Üldögél a falnál
és nézi,
ahogy a körforgók tánca
megidézi
azt az ősi dallamot,
amit ajándékba
földünk adhatott.
És tekintetében
már még ég az ég,
békesen megosztja
helyét
a kiesővel,
és nem törődik
a játékidővel.