Éled az érzelem,
támad a szánalom,
szűkül a száj,
a napokat számolom.
Kulcsokat csörgetek,
önmagam őre,
várhatok rád is,
vagy várhatok nőre,
várhatok bankót,
kérhetek félve,
koldus-tavasz van,
és elítélve,
comboknak ívét,
kar szorítását,
hagyom,
hogy a sors
végezze dolgát.
Kushadok én már,
mint földre az állat.
Megadtam magam.
Már csak egy mozdulat fájhat.