Közel engedni magunkhoz valakit nagy felelősség. Azzal, ha szeretnek minket, a mi vállunkra nehezedik "teher", hiszen a mi kezünkbe adják lelkük egy részét, amire vigyáznunk kell. Erre a részre nagy hatással lehet minden tettünk, ami az egészre is kihat. Ha rosszat, ha jót teszünk, annak ellentétje is lehet a hatás. Ezért ha másokkal teszünk valamit - legyen az gondolat, beszéd vagy tett - nagyon meg kell gondolni, megtesszük-e? Talán viccesen hangzik, de egyetlen rossz mozdulatunk vagy szavunk halálát okozhatja annak, aki szeret minket. Élni, lenni, szeretni, szólni nagy felelősség! Mindenki gondolja meg, mit tesz azzal, aki szereti őt, mert ő bizony hisz a szavunknak.
Olyan kevés jó és felelősségteljes ember van a világon, hogy az már fáj. A világ 90%-a marionet bábu, akik jelszavakat ismételgetnek politikáról, fajelméletről, vallásról. Ők hiszékenyek, és gyerekek még. Talán nem is lehet elvárni tőlük az érett gondolkodást. Ne nehezteljünk rájuk, hiszen ők csak áldozatok! Ha mi úgy lépünk fel ellenük, mint ők ellenünk, akkor nem leszünk különbek náluk. Mi nem véletlenül vagyunk itt. Dolgunk van, és az nem az eltűnés a világban! Fel kell emelkednünk és élni. Élni, hogy segíteni tudjunk azokon, akiken még lehet. Hát ne hagyjuk, hogy fájjon a lét, álljunk fel, és húzzuk ki magunkat! Amit elvállaltunk, arra képesek vagyunk.
Én úgy érzem, aki ezt olvassa, nagy eséllyel felfogja és tudja miről beszélek. Nekik szól ez a szösszenet, és azoknak, akik bizton tudják, hogy nem értelmezték félre! Éljetek, hisz az a dolgotok...