Az utcán úgy szaladgáltak az emberek, mint a hangyák. Ő csak lépkedett lassan köztük, és végtelenül egyedül érezte magát. Arcán korok változtak egyik percről a másikra, szemei egyre mélyebbek lettek. Senkinek nem tűnt fel; az sem hogy ott van. Kabátjába belekapott a szél: lecsapódó hollószárny. Tekintete egyik emberről a másikra vándorolt, közben egy pillanatra mindegyik elméjét megérintette. Egyetlen egy valamire való gondolatot sem talált; csak jelentéktelen vagy kicsinyesen önző hülyeségeket.
Eszébe jutott, mennyire nincs senki a közelében, aki mellett fellélegezhetne. Csak emberek, vagy olyanok, akiket tanítani kell. Nem. Nem arra volt szüksége, hogy legyen, aki tudja őt tanítani. A mestere már megvolt régóta. Ő éppen elég volt neki. Egy társra volt szüksége, aki annak látja, ami. Valakire, akivel együtt törhetnének előre az életben. Akinek arra vezet az útja, mint neki. Akire számíthat. Aki mellett bármilyen lehet: erős vagy gyenge, férfi vagy gyermek... Megcsóválta a fejét; majd idővel! Most még talán kibírja társ nélkül.
A gonosz suttogás ismét megkörnyékezte őt. Puha érintésekről, selymes csókokról, szerető ölelésről, időt megállító pillantásról beszélt. Torka összeszorult a kíntól, ahogy megérezte a hiányukat. Azokra a személyekre gondolt, akik ezt megadhatnák neki, s akiknek ő is megadná. Aztán rájött, hogy megint elgyengült, így gyorsan kivert a fejéből mindent. Tudta, hogy most nem szabad, hogy elemésszék a fájó gondolatok. Túl sok múlott most azon, mennyire figyel. Kiürítette magát inkább és továbbsétált az őt kerülgető emberek között.
Maga sem tudta mit keres, de járta utána az utcákat. Valami nagy dologra várt, ehelyett nevetséges gondolatokat talált. "Valaminek lassan történnie kell!" Ezt érezte, és minden idegszála izzott, amiért nem tudta, mi vár rá. Azonban minden nap egy újabb csalódás volt számára, mert semmit nem talált. Vagy csupán nem vette észre? Talán ott van minden az orra előtt, de vakságában nem képes észrevenni? Meglehet. Egyszer biztosan feltűnik...
Megnyújtotta lépteit, s tovább folytatta magányos sétáját az emberek között, miközben örökösen fájó gondolatai ellen küzdött.