Angyalszárny takarta testünk áttetsző üveg.
Lelkünk mély bánata mégsem szűnik meg.
Minél többet tudunk, annál jobban fáj a lét,
De elfelejtjük énünket, aki régen még félt.

Visszakapunk mindent, mit feladtunk egykor;
Életeken át tartó utunk végén, ébredésünkkor.
A világ nem nyelhet el minket, előttünk ott a határ,
Egyszer szárnyalni fogunk, mint egy madár!

Refr:
Folytonos küzdelem az életért.
A változás mellett állva lenni.
A gonosz minket sűrűn elért.
Mosolyogva fogunk a halálba menni.

Halál angyala, fordítsd lassan arcunkat feléd!
Nyugalom angyala, állíts minket melléd!
Akarat angyala, acélosítsd meg tudatunk!
Felejtés angyala, vedd el tőlünk bánatunk!

Tiszta lelkünk ragyogjon mély szemünkben.
Az ellenség rettenjen meg, ha lát küzdelemben.
A mi vállunkat simítja végig a változás szele;
Tomboljon a vihar! Ami jön, az új kor ígérete.

Refr.
Folytonos küzdelem az életért.
A változás mellett állva lenni.
A gonosz minket sűrűn elért.
Mosolyogva fogunk a halálba menni.

Végtelen világban állunk; a végtelen határain.
Az emberek alattunk ülnek életük romjain.
Pusztulást születés követ, ennek így kell lennie;
Megyünk, hisz az új kornak fel kell élednie!