Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Christine
Alkotások száma: 18
Regisztrált: 2006-05-01
Belépett: 2006-08-22
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Dalszövegek (12)
-Versek (3)
Feltöltve: 2006-05-01 18:35:02
Megtekintve: 6046
Ébredés
Éjszakánként,
mikor a sötét szobámban egyedül vagyok
Elnyúlok
az ágyamon és gondolkozom
Felidézem a múltam, hogy
magtaláljam hol rontottam el...
Keresem az utam,
vajon hol tévedtem el...

Fájdalmas az ébredés
Kínok és szenvedés

Nyitva van a szemem,
mégis ébren álmodom
Elhomályosodik elöttem minden
S, érzem már máshol vagyok
Kinyitom szemem és boldog vagyok
Emberek mosolyognak rám és szeretnek
De ez csak egy ostoba álomkép
Ismét kinyitom a szemem és...

Fájdalmas az ébredés
Kínok és szenvedés

Reggel van...
Bele nézek a tükörbe és hányok
Emlékszem, hogy tegnap este
volt egy szörnyű álmom
Kilépek sötét szobám ajtaján
S, már mosolygok...
...mosolygok mert ez a dolgom

Fájdalmas az ébredés
Kínok és szenvedés

A sötét szobámban egyedül vagyok
Elnyúlva ágyamon azon gondolkozom
Vajon hol tévedtem el
Mit rontottam el
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-19 22:46:01
Ez nagyon szép...fájdalmas.....a fenébe,hogy én is szoktam így érezni...
2006-06-01 16:40:22
Nekem tetszettek a versbe foglalt gondolataid!
2006-05-01 20:20:20
Nos. Szép vers, bár én a címe után azt vártam, hogy nemcsak egy reggeli (fizikai) ébredés lesz benne, hanem egy lelki ébredés, egy megújulás is lesz. De a vers zárlata éppen azt tette nyilvánvalóvá, hogy nincsen lelki ébredés, minden előről kezdődik, ugyanolyan fájdalmas fizikai ébredések sora következik, mint a lírai én által szerepeltetett mostani. A refrén kicsit közhelyesnek tűnik, de ez nem baj. További jó munkát!