És mégis erőt vett rajtam
Lelkem szívó
Vákuum-üresség
Már nincs miért ellenálljak
Rég nem vonzó
A jövő messzeség

Most minden fájdalmam kihúnyt
Idegeim
Bénán lecsüngenek
Az érzés múlt ködébe bújt
Nem tudom így
Még miért lélegzek

Szavak múlnak,mit nem mondott
Elvérző szám-
Néma,fekete lyuk.
Koponyámon eső kopog.
S a rút magány-
Miből már nincs kiút.