Az erdő lelke Én vagyok
Halkan sírok az éjben
Halkan könnyezem
Minden falevélben

Én vagyok a köd
Mitől nem látsz át a Létbe
Nem láthatod
Mindennek mi értelme

Az üresség vagyok szívedben
A néma vágy
Csak némán kiáltom
Hogy szeress tovább

Ott vagyok a vízben
Mi átölel a mélyben
A kitaszító
Fáradt anyaméhben

Én vagyok a fájdalmad
És az erő is mit birtokolsz
Ha feltámasztasz egyszer
Emésztő tüzet csiholsz