7. Micsuda csuda ez megint itt?

Nemvolt nehéz nemlátni hogy most két csendör üllt a máik padon a Józsi bácsiéval szemben. Természetesnek vette hogy most vele utaznak ezek most az állomásig? A csendörök nemzavartak öt, nembeszélgettek csak most amikor felkelt nemtudták hogy hogyan kezdjék a dolgukat. De a vonat most végre megállt az állomáson és végre szólniuk kellett valamit. De mégis a Józsi bácsi szólalt meg elöször.

- Tudják az urak hogy mikor megy a vonat tovább a fövárosba?

- Még nemtudjuk, és most végre megszólalt az a csendör amely lehallgatta álamit. De mielött tovább menne a vonat azelött szertenénk még
magával elbeszélgetni egy kicsit és a legjobb lenne ha eljönne velünk az örsre. Ez a fiatal csendör mintha biztosabb lett volna a dolgában..

- Sajnálom de sokkal fontosabb dolgom van annál, mondta Józsi bácsi. Én most itt akarok maradni a váróteremben amig majd mehetek tovább. Az utamat most nemszeretném mégegyszer megszakítani. Visszlát! mondta és képenhagyta a csodálkozó csendöröket. De fiatal csendör Zoli, úgy lépett fel mintha parasncsolni akarna de a fönke leintette.

- Mit csináljunk most - gondolkodni kell - mondta a felettese tanácstalanul.
- Ha nemakar jönni akkor vigyük be, mondta Zoli.
- De hát milyen alapon? A törvény azt mondja hogy azért amit valki az álmában beszélt, azért nemlehet valakit letartóztatni. Ezt te is jól tudod.
- Kényes dolog tudom de abban is biztos vagyok hogy ennek a palócnak van valami köze van a rabláshoz. Itt van amit mondott az álmában. Mindent
ide leírtam a naplómba mondta a Zoli..
- De ha ezt csatolnám a jelentésemhez akkor bizony csak nagyot röhögnének a feletteseim. Örülhetnék ha nemrúgnának ki emiatt. Ezt nemtehetjük. Inkább menjünk be hozzá váróterembe anélkül hogy feltünést keltsünk, azután majd meglássuk... Valami többre van szügségünk.
- Igazad van, többre van szügségünk egyezett bele Zoli.

Lassan leszálltak ök is a vonatról és bementek a váróterembe, ahol már sokan üldögéltek és várakoztak. A Zoli is hanyagul oda vetette útját a büféhez ahol a Józsi bácsi már eszegette a pogácsát és egy üres pálinkás pohár allt mellette a pulton. A csendör felismeröen köszöntötte mintha barátja lenne.

- Az uram úgyis sokat fázott az erdöben. Nemlenne jó mégegypohárral? Én most nemihatok mert szolgálatban vagyok, de igya meg helyettem.

- Köszönöm, mondta és ugy érezte magát Józsi bácsi mintha a Palócföldöm járna ahol a csendörök is ilyen kedvesek
Azután beszélgettek ide oda és ezalatt a fönöke is oda szegödött hogy lehalgassa a beszédüket.

- Ez csudajó magor energia volt, mondta Józsi bácsi, amikor a poharakra mutatt jókedvében. De amint az csendörök arcára pillantott észrevette mintha talán valamit rosszat mondott volna. Talán azért, hogy a pálinkát energiának nevezte, persz ezzel sem volt tisztában, most csak az ösztömére tudott hagyatkozni. Észrevette hogy a csendörök, különösen a fönök, kissé megmerevedet és mintha komolyabb lett volna. Úgy érezte magát mintha valamit rosszul vagy illetlenül mondott volna és ezután csend lett. Mintha az "energia" valami tabu lenne itt? Míért kellene félni az "energia"ról beszélgetni most? Hiszen éppen ezét jöttem ide a Magorba.

Valahogy feszes lett a hangulat is, de éppen ekkor közbeszólt a hangszóró amely közölte hogy a következö vonat csak holnap indul a fövárosba. A vasutasok sztrájkolnak valahol mert a rablóbandák garázdálkodnak a vasútnál. A megállóknál ugyanis még voltak szénkészletek.

- Gyere, modnta a Zoli, aki úgy érezte hogy ez az ö ügye, a Józsi bácsinak barátsaágosan majd nálunk a laktanyában aludhatsz holnapig.Úgyis beszélgetni szeretnék veled a történktektöl.
A Józsi bácsi ellenvetés nélkül nagyon megköszönte szivességüket - hiszen ez csudajó jött nekem, mert ezt nemvárta volna, gondolta - és elcsodálkozott hogy ezek palóc szokás módra ilyen vendégszeretök. Igy azután gondtalanul elutazott velük a kocsijukban a laktanyába anélkül hogy gyanusított volna valamire. A laktanyába érve is barátságosan fogadták és helyet adtak neki egy külön szobában. A szobában meleg volt és azt is látta hogy ott szénnel tüzeltek. A Zoli pedig leüllt a közelébe és beszélgetni kezdett vele.

- Sajnos, kezdte a Zoli, aki most egyedül maradt vele, hogy rossz a helyzet most a Magorban mert kevés a gáz és ezért sokaknak kell fázniuk. Ézért történik az is hogy sorozatosan elrabolják még a vonat szenét is. Úgye te is azzal a vonattal jöttél, biztosan láttál valami gyanusat ott ami történt?

- Én nemláttam semmit csak azt tudom amit nekem mondtak, de azt láttam hogy három madár hogyan hurcolta az erdö felé a szenet.
- Hát senki sem szólt rájuk?
- Ki mert volna, elég bajunk volt nekünk is.

Három madarat?? ismetelte meg most magában Zoli. Most jutott az eszébe hogy "három madarat" mondott ezelött is, és akikkel az erdöben is találkozott. Ez igazán furcsa.
- Megtudnád ismerni öket, ha találkoznál velük?
- Egészen bizonyos, legalább is az egyiket, nagyonis jól, mert beszélgettem is vele - okos embernek látszott - szemtöl szembe az erdöben
A Józsi bácsinak igen jó feje volt abban hogy megjegyezzen képeket, arcokat és részleteket.Hiszen mint erdei munkásnak erre nagyon sok szügsége is volt.

ebben a pillanatban lépett be szobába egy uj csendör és amikor a Józsi bácsi ránézett, azonnal felismerte pedig most csendöri ruhában volt. De a tiszt is azonnal felismerte Józsi bácsit, de ezt nem érzékelte. Ézs most parancsszóra emelte a hangját és kihívta Zolit a szobából egy úgymond fontos ügyben mert elkell azonnal utaznia valahová. Az uj helyzet igen megdöbbentette Józsi bácsit. Ez az idözítés teljesen uj helyzet volt a számára.

Na most meg mi fog történni, a légkör mintha azonnal megváltozott volna. A Józsi bácsi kezdte hajtogatni: Mi a csuda csudája megint.... - Te megijedtél volna? Mit gondolsz mi fog most történni? Az történt ugyanis hogy az a tiszt, aki felismerte öt, ráadásul erélyesen rázárta az ajtót mintha szándéka az lett volna hogy ráijesszen. Amikor ez igy történt akkor már a Józsi bácsi megijedt mint soha ezelött. Hangosan mondogatta ujra meg ujra, majdnem kiabálva: Mi a csuda csudája történik itt velem?
Az azon csendörök markai közé kerültem akiknek valhogyan részük volt a rablásban. Nemcsoda hogy eddig nemtudták elfogni a tetteseket sem.

Egyfajta elfojtott düh kezdett úrrá lenni rajta mert igazán félni kezdett, hogy most mit fognak ezek csináni vele. Kirúgnám az ajtót, mert azt tudta volna mert olyan erö volt benne, de ezt nemillik. De ezt sem illik hogy engem talán ártatlanul gyanúsítanak és bezártak most, gondsolta magában. Mit csináljak most kezdte törni a fejét Józsi bácsi. - Tudod hogy mit csinált? Tudod persze, mint mindég ezelött, elöször gondolkodni szokott. Ezt tette most is és amikor gondolkodott akkor lenyugodott mert tudta hogy igy könyebb lessz kitalálni valmit.
De most nemtudott kitalálni semmit csak félt, mert talán rá fogják az egészet és... Lefeküdött az ágyra, a nap jóságos melege hatására amely elérte az ablakon keresztül, hamarosan elaludt. Alig aludt néhány pillanatot, megjelent álmában megint a napocska.

- Rád sütöttem hogy jóbban érzzed magad és faradt legyél meghogy elaludjál. Tudom hogy jót akarsz és mégis megint a rosszba keveredtél.És az ösztönös tudatod miatt azonban megdicsérlek.Nemlett volna jó kirügni az ajtót. Én láttam mindent hogy mi történt.
- Megint az "energia" miatt, mondta Józsi bácsi. Ezt sohase tudom megérteni. Ès most beszélni is alig merek erröl mert látom hogy rosszul fogadják. Valami tabu ez itten a Magorban?
- Én vagyok a tabu! De most nemérek rá megmagyarázni ezt, mert sürgös a dolog. Ki kell gondolnom valamit hogy kiszabadíthassalak. Az aki bezárt téged most az most ott örködik feletted az ajtón kívül és azon töpreng hogy mit csonáljon most. A barátodat Zolit, aki lelkisimeretes csendör és aki vele volt, azokat elküldte valahová. A felettesük tudja hogy felismerted öt. Légy tehát résen amig megtalálom a módját hogy kiszabadulhass.
- Ez jó! De már nemakarok itt lenni a Magorban, szeretnék visszamenni a Palóföldre, mert ez az "energia" csak problémákot okozott nekem idáig. Pedig csak segíteni akartam. Míért mondtad ezelött hogy csak kényelem miatt nincs ezeknél most fütés a szobákban?
- Azt mondják - tudtommal - hogy ellenkezöleg, én vagyok a kényelmes. Mert ha kell nemvagyok kéznél, vagy ahogy egyesek mondják kézhezálló. Nemvagyok bevetésre kész, és ezért vagyok lusta.
- Hát nincs igazuk, hiszen most télen csak alszol és nemadsz nekik meleget.
- Hát persze hogy nincs igazuk. Söt, én mégtöbbet teszek a számukra mint..., mert elörelátóbb vagyok mint ök. Ismered a mesét a tücsökröl meg a hangyáról?
- Persze hogy ismerem.
- Hát akkor ezt is megérted, mert én minden nyáron megtermelen hogy legyen télire, söt még ennél sokkal többet is. Mint nálatok, Palócföldön is. És kell ott valakinek fáznia? Ugye beismered hogy elöreláto vagyok és nem lusta.
- Persze hogy igazad van, mostmár értem. De...

De a beszélgetés nem folytatódhatott mert kinyíllott az ajtó és felriasztotta öt álmából. Az "ör" szó nem ejtve, kézlegyintéssel megparancsolta Józsi bácsinak hogy kövesse öt az alagsorba. Kinyitott egy zárkát és benne a Józsi bácsival bezárta. Egyetlen szót - ez mégfurcsább volt - sem szólt és úgy viselkedett mintha sohasem látta volna.
- Hát ez meg a csudák csudája mit jelent! - kiáltotta utána Józsi bácsi, de feleletett nemkapott és aki hamar eltávozott onnam.
Mivel érdemeltem én ezt ki? mormogta most magában. Rádásul is hideg volt itt és eddig még enni sem kapott.