Ártatlan szív, elmúlt idők,
Áruló, hazug szerető.
Kimondta a szót, hogy örök,
Hitre buzdított a gyönyör.

Érintése, akár álom,
Röpke pillangószárnyakon.
Kínnal múló érzést adott,
Ez az áruló én vagyok!

Vérem áldozom,
Az árulás oltárán,
Vérem áldozom,
Megszédít a haláltánc.
Vérem áldozom,
Bíborbársony zápor száll,
Vérem áldozom,
Szenvedem az ő kínját.
Vérem áldozom,
Pedig nincs bocsánat már!

Vérgőzben rozsdállik a kard,
Hol van már, ki azt megtartsa!
Júdás lett dicső lovagja,
Immár sötétség a pajzsa!

Érintése már rémálom,
Szennyes vér ragyog az arcon.
Ajándéka fagyos mosoly,
Ez az áruló én vagyok!

Vérem áldozom,
Az árulás oltárán,
Vérem áldozom,
Megszédít a haláltánc.
Vérem áldozom,
Bíborbársony zápor száll,
Vérem áldozom,
Szenvedem az ő kínját.
Vérem áldozom,
Pedig nincs bocsánat már!

Ősi törvény kéri a vért,
Az elsietett szavakért.
Elveszett lét, elveszett cél,
Elbuktam, ne kérdezd, miért.

Vérem áldozom,
Az árulás oltárán,
Vérem áldozom,
Megszédít a haláltánc.
Vérem áldozom,
Bíborbársony zápor száll,
Vérem áldozom,
Szenvedem az ő kínját.
Vérem áldozom,
Pedig nincs bocsánat már!

Vérem áldozom,
Pedig nincs bocsánat már!
Vérem áldozom,
Nem kérek feloldozást!
Vérem áldozom,
Egy cseppben, sok cseppben már,
Vérem áldozom,
Az árulás oltárán.
Vérem áldozom,
S megnyer engem a halál.

2006. április 23.