Feltöltve: 2006-04-25 20:58:44
Megtekintve: 6091
Remény (Apuhoz)
Az emlékek ismét felkavarodtak bennem,
Valami olyan történt, melynek áldozata lettem?
A múlton rágódni már nem érdemes,
Hisz az a fontos, amit a szíved keres.
A döntés rajtad áll, én mindig itt leszek,
Bármi történjék is, lélekben egy vagyok Veled.
Van egy különös kapocs, mely összeköt minket,
Egy lélek, mely egyszerre dobbantja szívünket.
Egy furcsa kötelék, mely szorítja kezem,
Mely hozzád láncol akkor is, ha nem vagy itt velem.
Kaptunk az égiektől még egy esélyt,
Vegyünk nagy levegőt hát, s kerüljük a veszélyt.
Hozzuk rendbe azt, ami elromlott, de csak ha Te is szeretnéd.
Ha nemet mondanál, képes lennék rá, s minden emléket elfelednék.
Én szeretném azt, hogy az emlékekből valóság legyen,
Hogy mi ketten, s az idő is mindent rendbe tegyen.
Szeretném, ha az életem egyik résztvevője lennél,
Ha végre bátorságot, s egy nagy levegőt vennél.
A kapaszkodód én leszek, és segítek ha kell,
De ne hagyd, hogy emlékek magánya emésszen fel!
Tudom, hogy nehéz a helyzet, de itt vagyok, hogy segítsek,
Te kellesz ahhoz, hogy belőled erőt merítsek.
Bármit teszek, fejemben az jár, Te büszke lennél-e rám?
Ismételgetem e kérdést, s a választ is rá: Talán...
Egy hatalmas elismerésre vágyom:
Hogy büszkén mondd:"Igen, ez az Én lányom!"
Nem tartozol semmivel, csak egyet kérek szépen:
Tegyünk azért, hogy más legyen, hogy jobb legyen, mint régen!
Valami olyan történt, melynek áldozata lettem?
A múlton rágódni már nem érdemes,
Hisz az a fontos, amit a szíved keres.
A döntés rajtad áll, én mindig itt leszek,
Bármi történjék is, lélekben egy vagyok Veled.
Van egy különös kapocs, mely összeköt minket,
Egy lélek, mely egyszerre dobbantja szívünket.
Egy furcsa kötelék, mely szorítja kezem,
Mely hozzád láncol akkor is, ha nem vagy itt velem.
Kaptunk az égiektől még egy esélyt,
Vegyünk nagy levegőt hát, s kerüljük a veszélyt.
Hozzuk rendbe azt, ami elromlott, de csak ha Te is szeretnéd.
Ha nemet mondanál, képes lennék rá, s minden emléket elfelednék.
Én szeretném azt, hogy az emlékekből valóság legyen,
Hogy mi ketten, s az idő is mindent rendbe tegyen.
Szeretném, ha az életem egyik résztvevője lennél,
Ha végre bátorságot, s egy nagy levegőt vennél.
A kapaszkodód én leszek, és segítek ha kell,
De ne hagyd, hogy emlékek magánya emésszen fel!
Tudom, hogy nehéz a helyzet, de itt vagyok, hogy segítsek,
Te kellesz ahhoz, hogy belőled erőt merítsek.
Bármit teszek, fejemben az jár, Te büszke lennél-e rám?
Ismételgetem e kérdést, s a választ is rá: Talán...
Egy hatalmas elismerésre vágyom:
Hogy büszkén mondd:"Igen, ez az Én lányom!"
Nem tartozol semmivel, csak egyet kérek szépen:
Tegyünk azért, hogy más legyen, hogy jobb legyen, mint régen!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-31 13:10:39
Jajj, nagyon köszi:) Annyira ari vagy!!!:D
2006-05-24 21:28:08
Jaj, köszönöm szépen:) Most tökre elpirultam:P Nagyon köszi!:) Pussz!!!!
2006-05-13 20:17:48
köszönöm:)
2006-04-29 13:50:35
Drága Petra! Gyönyörű a versed, igazak az érzelmeid. Nagyon meg tudlak érteni, hisz' ismerlek Titeket. Kívánom, hogy álmaid váljanak valóra és végre legyen szép az életed.
2006-04-27 21:34:47
Köszönöm:)
2006-04-27 13:22:13
Szívből jövő csodás áradat a műved, ami elsodort magával! :) Remélem, hogy rendbe jön minden az életedben! Tényleg vétek lenne apukád részéről, ha nem venne "nagy levegőt"! Ezt így ismeretlenül is megmondhatom! :) Sok erőt neked! Noel
2006-04-27 11:28:47
Köszi:)
2006-04-27 09:07:16
Hu! Ez nagyon megfogott! Egy ideig nekem is rossz volt a kapcsolatom apukámmal, akit imádok, kirázott a hideg az első 2sorod után, de komolyan! Mindenem tiszta libabőr lett! Gratulálok!
2006-04-26 17:08:03
Köszönöm Nektek! Imádlak titeket!!!!!:)
2006-04-26 08:54:04
Istenem, ez gyönyörű! Apukád lenne a leghülyébb ember a Világon, ha hagyná, hogy csak az emlékek magányában éljetek. Nagyon szeretlek!