Ez az egész olyan zavaros,
Tisztítószertől habos,
Csillog, amikor nyugalom van,
De zavaros lesz, amint fény derül dolgokra nyomokban...

Iszaptól zagyvás és büdös a hazugságtól,
Pedig mindig álmodunk hercegről és szép világról,
Mindig közbe jön valami, amitől menekülőre fogjuk,
Ami miatt nekik hátat fordítunk,

Okkal, vagy a nélkül,
Ők is ezt teszik velünk szüntelenül,
Egyedül maradunk, elhagyatottan,
Vagy mi megyünk, vagy ők, s egy ideig minden ugyanott van,

Egy ideig a nyugalom tanyázik könnyű bárányfelhőkön,
Egy idő után pedig megint minden előjön,
S megítéljük kapcsolatunk, a távolba merengve,
Egy mindent megoldó szót keresve,

Akkor döntjük el, mit szeretnénk, mi az mire vágyunk,
Akarjuk-e hogy az álmunk legyen a valóságunk,
S akkor rá gondolunk kit szívünkbe zártunk,
S megnézzük, tökéletes lenne-e Vele kis világunk,

Ha nem, akkor emlékké válik a jelen,
S az emlékkönyvem egy névvel ismét bővíthetem,
De ha igen, küzdünk, hogy minden jó legyen,
S úgy teszünk mindent, hogy a későbbiekben a döntésünkön változtatni ne kelljen.

2006. április 25.