Megmutattad, hogy mi is vagyok én,
De ki vagyok legbelül azt nem tudhatod még.
Minden szavad jutalma egy könnycsepp,
Gondolkodás nélkül az élet hidd el, könnyebb.

De gondolkodni akarok, hisz ember vagyok,
Ember vagyok és dönteni tudok.
Utat mutattál a fények felé,
De nélküled ez a hosszú út semmit sem ér.

Ne fordulj el tőlem kérlek szépen,
Könyörgök ne keményítsd meg szívedet előttem.
Megaláztál, koktattál, becsaptál,
S a legrosszabb időkben még el is hagytál.

Beszélek az emberekkel, s téged látlak bennük,
Minden percben várom nicked, hátha mégis feltűnsz.
Én igenis hiszek benne, hogy megbocsájtassz,
Mert tudjuk jól "a remény hal meg utoljára".