Gyermek- és ifjúkoromban Madách Imre: Az ember tragédája egyik kedvenc művem volt, vörösnyakkendős úttörőként éppen úgy, mint öntudatos DISZ-titkárként. Szeretem az olyan műveket, melyek szerzőit saját eszmei magaslatomról ki tudom oktatni, különösen, ha e szerzők klasszikusak. Imádom vállonveregetni régi korok megtévedt íróit, költőit: ebben nincs igazad koma, túlfutott a tollad lova!
Madách műve nemzetközi sikereket is elért, a Hungarian irodalomtörténészek szerint igen jelentőseket. Ezt magam is tapasztaltam, Londonban, messze az átlagos londoni irodalmi műveltség feletti londoniakkal. Csak úgy bámultak Madách neve, műve hallatán, mint borjú az új kapura! Mi ez, ha nem siker?! Nem mondom, ha úgy bámultak volna, mint kapu az új borjúra, akkor az nem lett volna akkora siker, - de így!
Madách műve azért annyira jó, mert 1. istenes, 2. emberes, 3. ördögös, 4. pesszimistán optimista, 5. realistán irrealista. Az ilyen műnek még a lórendszer-váltás sem árthat!
Madách művében az isten valóban Isten! Nem demokratahazudozik, hogy, így, meg úgy, csak bírálgassatok, Luciferek, a bírálat szép liberális dolog, majd megkapjátok érte azt, amit ilyesmiért adni szoktak! Dehogy! Őszintén figyelmezteti az ördögangyalt:
"Csak hódolat illet meg, nem bírálat."
Lucifer, szegény, még tapasztalatlan, ki is szúrják a szemét két nekiodaprivatizált, megátkozott almafával. Ott áll a két fa "a kellő középen", ahol ugyan egyik szélsőség sem szavaz majd rá, - de azért megszerezheti a szavazatok 0.01 %-át, ha a feje tetejére áll. Viszont azzal sem mehetne be a Házba, - ha jönne az eső, csak kint ázna!
Mit tehetett szegény Lucifer? Valamiféle ravasz csellel el kellett adnia az almát, különben nincs profit, csak becsület, - az meg mit ér?! Először célozgatott az emberpárnak: az almafalás kitűnő arra, hogy "önmagad intézzed sorsodat" /no, később jól elintézte sorsát, meg a sorssal együtt saját magát, az ember!/. Már ez is érdeklődést keltett Évában /a férj, Ádám, kissé szkeptikus volt, mint a férjek házasság után, nagyátlagban/. A "Lucifer és Jövendő Társai Kft." képviselője /mármint Lucifer/, kivágta hát az Évákra mindig ható adut:

"Tudsz, mint az Isten, azt ha élvezed,
Ettől örök ifjú marad kecsed."

Ádám még mindig kételkedett a versenykereskedelem szarvas szószólójának eszmei tisztaságában: "De hátha megcsalsz?". Ám neki, mint férjnek, nem volt szavazata a két főből álló családi Párban Pártban, Éva már ette is az almát. Némi homályban maradhat buksi-tokban levő buksitokban, Olvasóim, hogy, ha Isten Lucifernek adta a két fát, a Világteremtő-visszaprivatizáló Társaság nyereségosztalékaként, akkor, mint őstermelőnek, az ördögangyalnak miért nem volt almaárusítási joga? Ez a homály attól van, Olvasóim, hogy a Tőkepiaci Gazdaságállam lényegéről, bár benne éltek, valójában nem tudtok semmit. Az Isten szabad, tehát, ha akarja, akkor elnézi a szabadversenyt, ha meg nem akarja, akkor nem nézi el. Nem is nézte, mert egy Cherubot /biztonsági őrangyal, lángpallossal/ odaküldött a másik luciferi fához, melyen a halhatatlanság almái voltak, nehogy Ádám és Éva ennek almáját is megízlelje. Nos, ebben volt valami igen okos ráció: jó lenne talán, ha az Évák, a halhatatlanság birtokában, a Világ Végtelenségéig csacsognának, mellplasztikáztatnának, valamint nyilvánosan meztelenkednének, kukába dobván a paradicsomi fügefalevelet? Persze, Lucifer polgári perre mehetett volna később, bizonygatván: a másik fa, az almákkal, szintén az övé volt /emlékezzünk az isteni szavakra: " "E két sudár fát a kellő középen / Megátkozom, aztán tiéd legyen."/, Isten részéről így hát ez birtokháborítás, továbbá akadályozása a szabad kereskedelemnek, sőt... No, szóval, elindíthatott volna egy végnélküli jogi hercehurcát, mellébeszélő Égi Alkotmánybírósággal, Birkatürelmű Bírósággal, sokszázmillió év múlva megszülető elsőfokú ítélettel, fellegekben elvesző fellebezésekkel, jogerős fejbeverésekkel, Kancsalangyal-főügyésszel, minden logikát megszégyenítő csűrés-csavarásokkal. Ám, ha naiv is volt kissé, annyira mégsem, hogy ne tudja a végét: Ádám és Éva addigra utódostúl kihal, bekövetkezik a százezredik lórendszerváltás, őt meg a kerubok lángpallossal túlságosan felmelegítik...
Az ördöngős almavásár rosszabbul is kiüthetett volna: Ádámot és Évát mindössze kiűzték a Paradicsomból. Azt kérdezitek, Olvasóim, hogy volt-e erre kellő jogi alap? Látom, Nektek agyatokra ment ez az örökös szajkóskodás a Jogállamról, mániákusan mindenütt jogot kerestek, mert se Diktatúraállamból, se Látszatjogállamból nem tanultok semmit. Utóbbinál az, akinek több a kerubja, annak jobban lángfényesül ám a joga! No, dereng már valami?!
A Paradicsomon kívül Ádám és Éva nézegetett egy darabig erre-arra, de Samu Bácsi Óceántúli Kecsapbirodalma még seholse volt, így Ádám kénytelen volt más uborkafát keresni, hogy legyen mire felkapaszkodnia. Lucifer is kitett magáért, habár negatívan, mint ördögi bölcselő: mondott nekik, vigasztalásul, egy csomó hülyeséget. Ideírok ezekből néhányat: "A család s tulajdon / Lesz a világnak kettes mozgatója..." /a tulajdon első számú lesz, tehát, ördögöcském, beírom világegyetemi indexedbe jövőbe-látásból az elégtelent!/, "Az a melegség, / Mely életet visz a jegek honába." /Nem, a melegek nem a jegek honába viszik a meleget nagy sexliberalizmusuk révén, hanem máshová!/, "Sok iskolát kell még addig kijárnod, / Sokat csalódnod, míg mindent megértesz." /Ennél még az is realistábban bölcsebb, hogy: "Tanulj tinó, ökör lesz belőled!"/, és így tovább...
Az Ördögre /Luciferre/, ha nem is volt más, legalábbis azidőtájt, csak egy csaló középvállalkozó almakereskedő, szerintem, mégsem kellene túl rossz szemmel nézni. Gondoljanak arra, sok mindent bevevő Olvasóim: az átlagos Hungarian kis-, közép- és nagyvállalkozókhoz képest nem volt-e Lucifer mégiscsak, némi költői túlzással, relatíve, akár becsületesnek is nevezhető? Igen, igen, minden relatív, ez az a híd, amely...
Node, Ádám mégiscsak jól okoskodott, amikor, a Paradicsomból való kiűzetése után, az uborkafát kereste. Lucifer jövőbe láttató segítségével fel is kapaszkodott rá, és Madách művének negyedik színében már "fáraó, fiatalon, trónon ülve". Egyiptomban.
Mi történik vele? Nos, Olvasóim, ha jók lesztek, legközelebb megírom. Ha nem lesztek jók, akkor is megírom, mert nem vagyok olyan csacskamacska, mint Ti, - nem számítok jóságotokra. Nem vagyok én annyira idealista, mint hiszitek!