4.
Lucifer és Sátán egyet bucskáztak a fejükön és francia bankárformát öltöttek magukra. Az ördög pénzén nyitottak egy kamu bankot Svájcban. A bank neve Balkáni Unió Bank. Már az elnevezés valamiféle laza szövetségre célzott. A stratégia az volt, hogy körbeszimatolva a célországokban, azok fővárosaiban egy-egy bankfiókot nyissanak. Alacsony kamatú konszolidációs hitelekhez juttassák a prominens személyeket, majd befészkelődve a közéletbe kiszemeljék és hatalomra juttassák a számukra elfogadható és együttműködésre kész uralkodókat.
– Sikerült is a legvadabb, legelismertebb hadurakat, klánvezéreket magukhoz édesgetni, és közülük kiválasztani az uralkodóházakat. Így esett a szerbeknél a Karagyorgyevicsekre a választás. Az ősök,a legvérmesebb, legkegyetlenebb harcosokból álló klánt tudhatták a hátuk mögött. A törökök elleni felszabadító háború vezéralakjává nőtte ki magát. Igy, amikor a törököket sikerült kiűzni az országból az ezernyolcszázas évek derekán I. Sándor néven megválasztották királyuknak a klán vezérét.
A szerbek vakon követték őt és a család, mint a maffia behálózta az egész országot. Kezük mindenhová elért, és ami a lényeg, fogékonyak voltak a nacionalista eszmék iránt. Történetünk idején már uralkodásának végén járt a király és fiát kellett megdolgozni. Ez viszonylag könnyen ment. Az élvhajhász királyfinak szereztek egy-pár gyönyörűséges szeretőt és ment minden, mint a karikacsapás. Körülvették őt a Nagy Szerbia eszméjét hirdető tanácsadókkal. Röplapokkal, újságcikkek, fórumok, szabadcsapat, sejtek szervezésével megalakult a harmadik erő: a csetnikek. Tulajdonképpen Lucifer volt az első csetnik vajda. Ő minden hatalommal és tudással rendelkezett a nép lelkivilágának deformálása és ízlésficamának kiteljesítése terén végzendő szervezőmunkához. Annyira fel tudta tüzelni a népet, hogy azonnal készek lettek volna egy füttyszóra csatasorba állni és lerohanni a Monarchiát, kiszakítva belőle Bácskát, Bánátot, Újvidéket egészen Pécsig előretolni a határokat.
Tehát a kiszabott húsz évet jól használta ki Lucifer és a kilencszázas évek elejére kezdett beérni munkájának a gyümölcse.
Az albánokat a Sátán vette kezelésbe. Könnyű dolga volt. Az albánok igen büszke népe az illírekre és trákokra,a legendás nagy Sándor Görögországára vezeti vissza eredetét. Kicsinyességük ellenére mindig is élt bennük a nagyzási hóbort,a nagyság iránti vágy igézete. Legnagyobb, törökverő királyuk Szkander bég (Kasztrióta György) vállvetve harcolt Hunyadival és Ulászló magyar királlyal a törökök ellen. A l9-ik század végén a török elnyomást igyekezvén lerázni többször is kacérkodtak a Monarchiával való egyesüléssel, onnan kérve maguknak királyt. Végül is hála Sátán szervező munkájának, pénzének a nacionalista érzelmeket annyira beoltották a vérszomjas albán nacionalistákba, hogy szabadságharcot robbantottak ki a meggyengült Török Birodalom ellen. Az l878-as San Stefanói békében bizonyos önállóságra tettek szert és megalakult egy törzsi vezetőkből álló párt, a Kongresszus. De milyen a nép. Irigy. Nem tudtak maguk közül királyt választani, így l9l4 márciusában a Sátán által prezentált, azaz rájuk sózott WilheimWied német herceget, kiáltották ki királyuknak.
Természetesen albán feleséget szereztek neki, így biztosítva a leghatalmasabb törzs befolyását. Apósának klánja biztosította, hogy a területi igényeket állandóan napirenden tartsák és igyekezzenek északon Koszovóra, Boszniára is kiterjeszteni.
Sátánnak és Lucifernek Bulgáriára és Boszniára is ki kellett terjeszteniük áldásos tevékenységüket. Sikeresen megbuktatták az ősi dinasztia utolsó cárját, I Sándort és Ferdinánd, Szász-Coburg, német herceget tukmálták a bolgárokra. Tehát itt is elvetették a viszály magját. Ferdinánd felesége már az ördög szeretője volt, aki csodálatos ifjú képét öltötte magára. Hamarosan meg is született szerelmük gyümölcse, Borisz cár, a kis trónörökös. Igy, már két német származású király uralkodott a balkánon.
Boszniában csak rá kellett szervezniük az ötödik hadoszlopra. Itt még elevenen élt a régi Bogumil királyság eszménye, és mélyen gyökerezett bennük a Bogumil vallás. Annó ezerkétszáz elejére nyúlik vissza a Bogumil pópa által vezetett engedetlenségi mozgalmuk. A pópa téziseit közzé téve kikiáltotta a Pápaságtól és Magyarországtól való függetlenségüket. A bibliájában lefektette azt az alaptézist, hogy nincs Szentháromság. Csak egy isten van, az pedig a Teremtő Atyaisten. Földi helytartója a mindenkori Bogumil pópa. Ezek a szekták bár, száz évvel később Károly Róbert magyar király leverte és megszüntette a Bogumil királyságot, élnek és virágoznak a nép között. Ezekben, a sejtekben épültek be Lucifer emberei. Ők tüzeltek a Monarchia ellen, és ők agyalták ki a későbbi anekciót, majd mesterien tőrbecsalták Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és meggyilkoltatták a beszervezett szerb diákkal Gavriló Princippel. Olyan sebészi pontossággal illesztették össze a szálakat, mint egy kirakós játékban.
Miután megdolgozták a Balkánt, áttértek Romániára és Szlovákiára.Ezek kis,tartományokként léteztek az Osztrák-Magyar monarchia, régebben a magyar királyság kebelén belül. A szlovákok miután Szvatopluktól egy Fehér lóért Árpád megvásárolta a lelkület, elvette a földjüket, magyar fennhatóság alatt anektálódtak. A tótokban mindig is volt egy nagy adag nosztalgia ezer év előtti nagyságuk iránt, csak azt felejtették el.,hogy akkor sem voltak teljesen önállóak, hiszen a Morva birodalomhoz tartoztak.És a magyarok elősször uraikat, a morvákat verték tönkre,aztán került sor rájuk és Szvatoplukra.
A románokkal más volt a helyzet. Ez a nép a moldávokból, a havasok népéből, oláhokból, vlahokból alkotott a török és magyar vége között egy inhomogén alakulatot. Ebből kellett a nacionalizmusukat felélesztve, valamiféle hamis ideát kovácsolnia Lucifernek. És munkálkodását hamarosan siker koronázta.Belzebúbnak kellett találnia egy olyan botcsinálta történészeket,ponyvairó bértolnokokat akik kiagyalták a Dákó-Román legendát.Ennek az eszement ötletnek annyi köze volt Dáciához,hogy annó időszámitás után 5o körül Decebál dák király alatt egy erős,virágzó államot hoztak létre Erdélyben.A rómaiak Traianus császár vezetésével loo-lo7 között két nagy háborúban meghódították Dáciát,a dákok királyát kiherélték,megvakitották és láncraverve a Római arénában mutogatták. 271-ben véget ért a római uralom,de a nyomai itt maradtak.
Ott sántít kicsit a dolog, hogy amikor legyőzték Decebált, az összes népével együtt, ami pár tizezret tett ki. Győzelmi felvonulás, ünnepi körmenet tárgyaként Rómába vitték és az arénában való felvonulás után a rabszolgapiacon, kiárusították őket.
Tehát, ha lehet hinni a rómaiak precizitásának, márpedig miért ne lehetne. A dákoknak Erdélyben és Romániában írmagjuk sem maradt. Helyettük macedón és trák obsitosokat telepítettek le, és az itt állomásozó megszálló rómaiak, magukkal hozták családjaikat végleges letelepedés céljából. Igy alakult ki a latin nyelv egy nyelvjárása román területen.
Ezt a nyelvjárást átvették a hegyi mócok, vlahok, oláhok, moldávok és egy a mai román nyelvnek nevezett valami alakult ki belőle. Se nem latin, se nem dák. Ezt kellett hát meglovagolni és úgy ferdíteni a dolgokat, hogy a nép a hegyekbe menekülve átvészelte a római megszállást . A rómaiak kitakarodása után előmerészkedtek hegyeik közül és újra benépesítették az országot.
Lucifer megtalálta az erre alkalmas bértollnokokat, propagandistákat és kiküldte őket Leninhez Londonban propagandista kiképzésre. Ezen kívül szerzett a románoknak egy valódi német uralkodót. Ez pedig I Ferdinánd, a szoknyabolond élvhajhász Hohhenzollern-Sigmarinenn uralkodó családból származó királyjelölt volt. Apja I Lipót német hercegnek a fiaként biztosította a német befolyást ebben a térségben is.
Figyeljük csak, hogy a két ördögfióka milyen mesterien szőtte a háló négy sarkát. Az albán, bolgár, szerb és román királyiház mind német érdekeltségbe tartozott. Tehát a későbbiekben a lojalitás biztosítva lesz majd.
A szlovákokkal már nehezebb volt a helyzet. Történelmük nem volt, hiszen a magyarok alattvalóikként Magyarország történelme volt az övék is. Egyedül Szvatopluknak és az Árpádtól kapott fehérlónak a csontvázát, lószerszámát, kengyelt, zablát mutogathatták, amit szlovák területen tártak fel a régészeik. Igy hát, azt a szerepet szánták nekik az ördögi tanácsadók, hogy nincs mese, újra a csehek védőszárnyai alatt kell önálósulniuk, mint a magyarok bejövetele előtt. Akkor is a Cseh-Morva birodalom része voltak, most is Csehszlovákia néven kell államalakulatot alkotniuk.
A nagy elszakadási törekvés lázában észrevétlenül kapták be a horgot, s máris a csehek alá rendelték magukat. Hála a csehek kitűnő imposztorának, Maszariknak elorozták a magyaroktól a Csallóközt és Kárpátalját. Igy fogták be a szájukat.
Minden készen állt hát a nagy durranás megejtésére, csak még a karmester és az időzített bomba hiányzott a táncból. Hamarosan meglesz az is!


A NAGY DURRANÁS

1.

Belzebubnak azon főtt a feje, hogy megtalálja azt a rátermett egyént, aki ezt a nagy, világfelfordulást kézben tartva levezényeli. Sokat próbált, kemény, harcos személyt kellett választania, ha nem akart, ő, maga a színre lépni. Meg is találta a francia Gorges Clemenceau személyében.
Clemenceau, vagy ahogy politikus társai nevezték a Tigris, orvos végzettsége ellenére virtigli politikus volt. Élt, halt a politizálásért. Már a kommün idején Párizs egyik kerületének polgármestereként vett részt a forradalomban. Mivel ügyes politikus volt ezt a tisztségét a rátermettsége miatt a kommün bukása után is megtarthatta. Hamarosan az országos nagypolitikába is belekóstol. Parlamenti képviselő, különböző posztokon miniszterkedik, míg eljő számára a végzet.
Belekeveredik a Panama csatorna hirhedt panamáiba, és úgy néz ki a dolog, hogy a hatalmasra dagadó botrányban kitöri a nyakát. Feddhetetlensége odalett. Mindez pedig történt l893-ban. Tehát egyelőre bekerült a sülyesztőbe.A sátán atyjának,Belzebubnak a figyelme ráterelődött és eldöntötte: kihúzza a szarból,és saját céljaira használja fel. Egyik éjjel megjelent az íróasztala fölött görnyedő, visszaemlékezésein dolgozó Tigris előtt. Igen elegáns arculatot öltött. Dúsgazdag politikus csináló bankárként mutatkozott be. Clemenceau gyanakodva nézte a fura úriembert, de hamarosan szavainak a hatása alá került.
– Kedves barátom, a mi köreinkben is elterjedt kivólóságod híre. Nagyratörő ambícióidat kár lenne parlagon hagyni, heverni. Úgy gondoltuk bankártársaimmal, hogy a hónod alá nyúlunk. Pénzzel megtámogatunk, rendezzük a panamáid anyagi oldalát. Kifizetjük tartozásaidat.Kapcsolataink által megcsináljuk a piárodat. Olyan új arculatot építünk ki számodra, hogy te sem ismersz magadra. Sőt a szülő anyád sem ismer rád. Na, áll az alku?– nézett rá angyalian csábos mosollyal. Clemenceau, bármilyen gyanakvó is volt, a hiuságát legyezgető, csábító ajánlatnak nem tudott ellenálni. Végülis beadta a derekát.
– Mi lenne az ára az önzetlen segítségednek?– fordult szembe Belzebubbal. Belzebub alakja megnőtt a háttérből rávetődő lámpafényben, és óriásként magasodott Clemenceau fölé. Az ördög kéjesen elmosolyodott és egy biankó, előre aláírt csekfüzetet nyújtott át neki.
– Ime, átnyújtom neked ezt a csekélységet szavaim nyomatékául. Szabad felhasználásra kapod, előlegként a további szolgálataidért. Bartell üzlet ez kettőnk között: én látatlanban megelőlegezem neked a bizalmamat, s készpénzzel fizetek. Te pedig utólag beváltod a biankóban adott szavadat. Akkor hát megegyeztünk? Itt írd alá, kérlek!– dugta orra elé aláírásra az előre elkészített szerződést. Clemenceau szó nélkül aláírta. Belzebub bucskázott egyet a fején és ördöggé alakulva tüzes csókot nyomott a Tigris lila ajkaira. Tekintetével lelkébe beleégette a 666-os számot, és örök engelemességre, az ördög szolgálatába állította tudatalattiját. Mire Clemenceau a megsemmisítő csók után magához tért ájulásából, Belzebub már köddé vált. Ott maradt a csekkfüzet, és a szerződés.
Csak akkor csodálkozott, amikor Belzebub távozása után át akarta olvasni a szerződést. Üres papírlapot tartott a kezében melynek hátlapján a 666-os szám virított.
Tehát Belzebub megtalálta az alkalmas személyt. Hogy mi történt l893 és 98 között? Azt fedje a feledés jótékony homálya. Annyit tudunk, hogy miután Belzebubtól megkapta a behívóját, irodáját bezárta és eltűnt a közéletből. A vele együtt raportra rendelt és továbbkézésre besorozott Leninnel együtt egy ötéves, igen kemény szemináriumon vett részt a pokolban. Amikor kiképzésük végetért mindegyikük teljes intenzitással ott folytatta, ahol abbahagyta. Csak minőségileg egyel magasabb fokon. Igy folyt lelkük katedrálisának építése a pokol urának parancsára.
Lenin feladatául kapta, hogy képezzen ki egy tizenkét főből álló terrorista bandát az anarhistákból, és egy pár szerb diákból. Így került a látókörébe Gavrilo Princip, Berlinben tanuló egyetemista diák és két társa. Kemény kiképzésnek lettek alávetve.
Clemenceaunak nem kellett soká várnia a szerencséjére. Csillaga meredeken kezdett felfelé ívelni, hogy meg se álljon az égig. 1898-ban megjelent nála Zola, hogy meg szeretné jelentetni a Dreifusz per ellen írott cikkét. Ugyanis egyik lap sem vállalta a rizikó miatt a megjelentetést. Clemenceau, ingadozás nélkül, tudalattija parancsára azonnal megjelentette a saját nagypéldányszámú újságjában. Óriási botrány, Zola és Clemenceau felemelkedése, Dreifusz rehabilitációja lett a nóta vége.
Egyszerre elfelejtették besározódását és előbb 19o2-ben szenátorrá válasszák, majd 19o6 ban már belügyminiszter. Belzebub sugallatára erősen szorgalmazta a francia szárazföldi erők fejlesztését. A haderő felduzzasztását. Mondani sem kell, hogy belügyminiszterségét az egész első világháború végéig megtartotta és az Antant ütőképessé szervezésével csatarendbe állította Angliát, az Egyesült Államokat és Franciaországot. Így fordították meg a háború menetét. Jutalmul ő elnökölt Trianonban a békediktátum aláírásánál.

2.
Közben keleten az orosz agyaglábú óriás félkontinensnyi birodalmában is zajlottak az események. Hála Lenin, Trockij, Sztálin és társainak szorgalmas propaganda, szervező és aknamunkájának a cári birodalom kezdett belülről bomlani.A nép azonban vakon bízott a cár atyuskában és megrendíthetetlen volt a cárba vetet hite. Kellett találni egy személyt, aki egyrészt dehonesztálja, kompromittálja a cári családot, másrészt felpiszkálja a cár nagyravágyását és beletaszítja egy háborúba. Lucifer hamar megtalálta a megoldást. Megismerteti a cári családdal, és nélkülözhetelenné teszi számukra Raszputyint.
Raszputyin egy magnetikus erővel rendelkező, szuggesztív egyéniség volt. Hatalmas, öles termete egy hatalmas kanmedvére emlékeztette az embert. Torzonborz alakja, rőt szakálla, szőrcsuhája félelmetes benyomást keltett a rá nézőkben. Hanem a tekitete: igéző volt. Mindenkit magbabonázott, lebénított, hipnotizált. Szibériában élte a muzsikok egyhangú életét. Valahogyan kapcsolatba került a száműzött Sztálinnal és csoportjával. Megtalálták benne az ő emberüket. Meg hányták, vetették a dolgokat és csak az alkalomra vártak,hogy rászabadítsák Raszputyint a cárékra.
Lucifer erről is gondoskodott. A cári család Petrodvoreci nyári rezidenciája melletti hatalmas birtok ura Kuzmics Baktarinov tábornok szibériai birtokáról Lucifer sugallatára felhozatta Raszputyint. Kimosdatták, tiszta ruhát adtak rá és várták az alkalmat, amikor a kis cárevics rosszul lesz. A kis Nyikolaj hemofiliában, vérzékenységben szenvedett. A legkisebb sérülés is elalíthatatlan vérzést tokozott neki. Egyik délután, amikor Baktarinovéknál teázott a cári család megtörtént a baj. A kis cárevics elesett és beütötte az orrát. Úgy ömlött belőle a vér, mint disznóöléskor a leszúrt disznóból. Lett nagy siránkozás, lótás futás. Lucifer csak erre várt. Előhúzta a mellényzsebből Raszputyint és a cseléddel beküldte a szalonba, ahol orvosok hada igyekezett a vérzést elállítani.
Raszputyin belépett. Öles termete eltakarta a napot. Ránézett a kis cárevicsre és mély, dörmögő hangján megszólalt.
– Isten, meggyógyított! Elállt a vérzésed! – Megtörtént a csoda. Az orvosoknak nagy kő esett le a szívéről. A cárné, és a cárleányok, ölelték, csókolták Raszputyint. A cár pedig örökáron megvásárolta és felszabadította a jobbágysorból Raszputyint. A tábornokot pedig azonnal vezénylő tábornokká léptette elő. Ettől a pillanattól felfelé ívelt Raszputyin szerencse csillaga. Erre vártak a pokol urai. Lucifer mozgatta a szálakat, és ördögi erejével megsokszorozta Raszputyin erejét.
Raszputyin nélkülözhetetlenné vált a cári család számára. Ő volt a sugallat! Az isteni kinyilatkozás. Minden szavát imába foglalták és a szerint cselekedtek. Hamarosan fényes palotát kapott a cári palota mellett. Szolgahad figyelte minden szavát. Akit megkívánt férfit, nőt, szüzeket azonnal a karjaiba omlottak és igyekeztek kielégíteni végheteken nemi vágyát. A szeretkezésnél csak az italt szerette jobban. A cár is belehabarodott és koronatanács, haditanács előtt mindig vele beszélte meg a stratégiát. Míg Raszputyin Moszkvában időzött, a kis cárevics virult, mint a rózsa. Hanem a bojárok megelégelték, hogy egy részeges illuzionista uralkodik a cári család helyett a nagy Oroszországon és felettük. Fellázadtak, és követelésükre a cár kénytelen volt falujába, Tobolszk mellé visszaküldetni Raszputyint.
A kapcsolat nem szakadt meg, hiszen állandó telefonérintkezésben voltak egymással. Ha a kis cárevics megütötte magát és vérzett elég volt Raszputyint felhívni, annak a hangját meghallva azonnal elállt a vérzés. Lucifer nem elégedett meg ezzel a fordulattal. Nem volt innyére, hogy a bojárok keresztül húzták a számítását. Egyik éjjel bucskázott egyet a fején és máris a cárné hálószobájában termett. Raszputyin alteregójaként ölelte, csókolta a cárnét miközben hétiben is magáévá tette. A cárné az aktusok végén aléltan hanyatlott párnáira. Könyörgött, hogy ne hagyja magára, maradjon vele örökké. Lucifer azonban kérlelhetetlen volt. Igy szólt hozzá.
–Látod anyuskám, én bármikor nálad termek, ha akarok. De, nem szeretem a bujkálást. Intézzed el a cárnál, hogy visszajöhessek hozzátok!– Másnap a cárné kikönyörögte a cártól, hogy visszajöhessen Raszputyin. Innen kezdve egyenesen vezetett az út a cári család és Oroszország romlásáig.
Egy este Lucifer, Raszputyin alteregójaként komoly beszédre invitálta a cárt.
– Nézd atyuskám. Látom, hogy a népek is és a bojárok is elégedetlenek veletek. Megcsappant a cári család népszerűsége. Ezen egyféleképpen tudnál segíteni: egy győztes háborúval. Tudod, hogy Oroszország hódító, katonaállam volt mindig. Minden cár tett valamit az ország területének gyarapítása érdekében, csak te nem. Ebbe a tespedésbe az emberek esze kereke elkezd forogni, eleresztik a fantáziájukat. Nem elég csak az anarchistákra le-lecsapni, néhány forradalmárt lecsukatni, kivégezni. Nekik hódítás kell. Vér, halál, harc, szerzés, és megdicsőülés! A mennyei atya megsúgta nekem, hamarosan háború tör ki Európában. Azonnal be kell lépned, ez Oroszország érdeke! Eszerint cselekedjél atyuskám!– mondta és végtelen szájcsókban forrt össze Miklóssal. Miklós megbabonázva roskadt trónszéke bársonyába miután Raszputyin eltávozott.
Minden úgy történt, ahogy Raszputyin a cárnak beszuggerálta. A végső győzelmet nem érhette meg, mert az angol titkosszolgállat Juszupov herceggel palotájába csalatta és megölette Raszputyint. Ezzel azonban a cár, és vele Oroszország nem kerülhette el a végzetét.

3.

Ahhoz, hogy az összefüggések mozgatórugóival tisztába legyünk meg kell ismerkednünk a másik oldal potentátjával is. Ez a személyiség pedig II. Vilmos német császár. Vilmos testi hibával született és ez egész életére és a német népre is rányomta a bélyegét. Amellett, hogy dongalábai voltak, még bal alkarja tizenkét centivel volt kurtább jobb alkarjánál. Ez feladta a leckét szabóinak, öltöztetőinek, hogy, s miképpen takarják el és korrigálják valamelyest testének rútságát.
Viktória angol anyakirálynő unokája volt ő is mintahogyan II Miklós orosz cár is. Sajnos a vérrokonok házasságaiból ilyen deformált egyének is kikerülhettek. Vegyük csak a kis cárevics vérzékenységét. Vilmosban a rútság ellentételezéseként hatalmas önigazolás, bizonyítási kényszer szorult. Valami olyan világraszóló dolgot akart véghezvinni, amivel feledtetni tudja a világgal testhibáját.
A gyarmatbirodalom kiterjesztését és a világpiac újrafelosztását tűzte ki célul maga elé. Az örök ellenség természetesen Franciaország volt. Elzász Lotharingia volt állandó viszályuk tárgya. A legutóbbi háborúban Franciaországnak kedvezett a szerencse és bekebelezte Elzászt. Jó ürügynek kínálkozott az erőpróbára egy újabb háború. Ambiciói alá Belzebub legkisebb, de legagilisabb fia Fra Diaboló rakta a tüzet. Őt állította Vilmosra rá szárnysegédként apja a főördög.
Kihasználták a porosz hadseregben dívó homokszekszualitás mindennapossá válásának gyakorlatát. Vilmos nem akart lemaradni tiszttársaitól semmiben sem. Minden magasrangú főtisztnek volt egy vagy több pucerja is. Ezek fiatal, szépséges ifjak voltak. Bár hamar megnősítették, gyerekeket nemzett a hazának, azért a bizonyítási kényszer lobogott benne. Belzebub gyönyörű ifjúvá varázsolta fiát és Vilmosra lőcsölte. Vilmos teljesen a rabjává vált fiatal hadsegédjének és a szexuális vágy kielégítésén túl, tanácsaira is sokat adott.
És Fra Diaboló ellátta őt jó tanácsaival. Egy- egy vehemens aktus után mindig beszuggerálta neki a legújabb tanácsot. Diabolót magával vitte utolsó nyaralásukra Angliába, ahol Viktória nagymama udvarában találkozott unokatestvérével, Miklós cárral. A két család l914 júniusában, felhőtlen boldogságban múlatta az időt. Kriketteztek, lovaspólóban és golfban mérték össze ügyességüket a riválisok. Aztán az utolsó estén a két császár leült a sakkasztalhoz és sakkban mérte össze erejét. Közben beszélgettek. Miklós cár kezdte.
–Kuzinom, nagy baj van Oroszországban. Dilemma elé lettem állítva. Vagy lemondok, mielőtt elsöpör egy forradalom, vagy kirobbantok egy háborút, ezzel elterelem a nép figyelmét a bajokról. Ha győzök, akkor megdicsőülök, s megerősödve menybe megyek. Ha vesztek, akkor végem lesz, mint a botnak. De, azt érzem, hogy halálommal, magammal rántom a nemzetet is. Sakk!– Vilmos kilépett a sakkból és így folytatta a beszéd fonalát.
– Nikola, érzem, hogy mi még egyszer találkozunk, mégpedig a csatatéren. Az a baljós gondolatom támadt, hogy szembekerülünk egymással. Bár szeretlek, mint rokonomat, de a politika kegyetlen dolog. Németországnak élettér kell, piacok, gyarmatok. Nyugat felé nem, csak kelet felé tudunk terjeszkedni. Vagy a lengyel piacot, vagy a balkánt, vagy mindkettőt meg kell szereznünk, különben gazdasági csőd fenyegeti a birodalmat. Merem remélni, hogy leszel olyan bölcs, hogy kitérsz előlem. Nem szeretném a rokonom országát elpusztítani rettenetes haderőmmel. Sakk! – Miklós kilépett a sakkból és így folytatta a meditálást.
– Kedves rokon. Ne bántsuk egymást! Tudod, mit ajánlok neked? Döntsük el most itt a sakkasztalon egymás között a harcot. Ha én győzök, te nem avatkozol bele az ügyeimbe a Balkánon. Ha te győzöl, akkor én nem avatkozok bele a Kelet és Nyugat Poroszország közötti korridor elfoglalásának, sőt talán, még Lengyelországról is lemondok a kedvedért. Sakk!– Vilmos erre igy reagált.– Szép, szép. Sőt gentleman agrementként elfogadom a kihívást, de mi lesz, ha döntetlenre játszunk? – mi lenne, akkor megütközünk egymással a csatatéren! Győzzön a jobbik.! – Válaszolta Miklós és mivel sorra leütögették egymás bábuit, csak a két király maradt: remiztek kezet szorítva, megölelték egymást és rokoni csókot váltva sok szerencsét kívántak a másiknak.
A sakkparti után két héttel kitört az első világháború.

4.
Minden készen állt, hát a nagy színjáték premierjére. Csak a függönyt kellett még felhúzni és egy nagy durranással, megadni a jelet a zenekarnak a nyitány eljátszására. A nyitányra pedig minkét oldal szereplői jó ideje készültek már.
A pragmatikus, arrogáns, következetes, meg nem alkuvó trónörökös, Ferenc Ferdinánd egyáltalán nem volt népszerű a nép között. Mindenáron bizonyítani akarta rátermettségét és a hadsereg hátán akart, felkapaszkodni a népszerűség szekerére. A Bosznia-Hercegovinai okkupáció után kierőszakolta nagybátyjánál, Ferenc Jóskánál, hogy l914 nyarán, egy hadgyakorlaton fitogtathassa a monarchia erejét. Ferenc József császár, bár kissé habozva, de bele egyezett az akcióba. Az önjelölt stratéga egy éven keresztül dolgoztatta ki vezérkarával a részletes haditervet.
Minden mozzanatát ellenőrizte, maketteken lejátszotta segédtisztjével, aki mint gondolhatnánk nem volt más, mint rossz szelleme, Sátán. Sátán precízen megterveztette a nagy színjátékot, amellyel mégjobban magára haragította a monarchia a világot. Nem elég, hogy a bekebelezett Boszniát választotta a hadijáték színteréül, még ezt is elvárta a bosnyák-törököktől, hogy ünnepelve tapsoljanak hozzá. De, a Sátánnak Bosznia csak ugródeszka, ürügy volt a kezében. Szerbiát kellett belekeverni a pakliba, hogy aztán hadat üzenve a szerbeknek, kitörhessen a háború.
Június elsejétől már a helyszínen akklimatizálódtak az álruhás Lenin, Sztálin és a profi anarchista kiképzők is. A Szarajevó melletti vidéki kúriában verték fel főhadiszállásukat. Az eldugott, zord hegyi vidéken megközelíthetetlen területen megbúvó, terméskőből emelt, félig a hegyoldalba süllyesztett hatalmas több kilométeres pincével, és rejtett kijárattal rendelkező présház ideális búvóhelynek bizonyult. Hét boszniai szerb diákot választottak ki a célra. Mindennap agymosásban, fegyveres kiképzésben részesítették őket és természetesen ezerszer, eljátszatták velük szerepüket. A stratégiai térképen centiméternyi potossággal feltüntették a Főherceg útvonalát. Minden mellékutat, házat felrajzoltak a térképre. Minden egyes szereplő megkapta a pontos kijelölt leshely vázlatrajzát. Volt, akinek elterelő műveletként gránátokat kellett a kocsisorra dobnia, hogy eltérítsék az ellenőrzött főútvonalról a kocsit. Volt, aki tartalék leshelyen várakozott csőre töltött fegyverrel és volt, aki a végrehajtó hóhér szerepét kapta. Ez volt Gavrilo Princip boszniai Szerb diák.
Miközben a stratégiai felkészítés folyt a buggyos török, bőgatyába, fejükön fezbe öltözött Sztálin és Lenin, álnevükön Koba és Iljics idejük nagy részét a számukra felhajtott török kéjhölgyekkel és ifjakkal felváltva múlatták a borospince kuplerájjá alakított egyik termében. Általában az éjszakák vad orgiákba torkollottak. Valamivel oldaniuk kellett az egyre fokozódó feszültséget. A biztonságról hetvenkét anarhista gondoskodott, akik két körben zárták le és biztosították a terepet. Légy, se be, se ki nem repülhetett a bázisról.
Június 27-én a főherceg a tengeri csata utáni szemlét megtartva az Ilifzai, Hotel Boszniában szállt meg kíséretével. Itt hatalmas bankettet adtak a szemlészeknek. A meghívott Szarajevói méltóságok közül a Szarajevói polgármester aggodalmának adott hangot a másnapra tervezett díszfelvonulás miatt. Egy merénylettől féltette a trónörököst.
– Főherceg úr, alázatosan esedezem, tegyen le a katonai biztosítás nélküli nyílt utcai felvonulásról. Merénylők golyónak eshet áldozatul! A rendőrség nem tudja a tömeget kiszűrni! Végveszélybe sodorhatja magát.– a trónörökös gőgösen veregette meg a polgármester vállát.
– Hát, bizony ez a különbség közöttünk, ízig, vérig katonaemberek és gyáva polgári nyuszik között. Ti, rögtön megijedtek a szellőtől is, én pedig a viharral is dacolva szembeszállok az istennyilaival is! Egy trónörökös nem hátrálhat meg! Holnap beautózunk Szarajevóba és végighajtunk az ezerfejű cézár, az engemet ünneplő és virágcsokrokkal elboritó nép vivátozó sorfala között! – na, proszit nyuszikám!– emelte koccintásra poharát és részéről lezárta az ügyet.
Iljics utolsó eligazítását tartotta a stábnak. Sztálin, alias Koba azt a feladatot kapta, hogy amint megindul a városháza felé a menet,ő rablótásaival rabolja ki a Szarajevói főpostát, ezzel egy bizonyos rendőri erőt elvonva meggyengítik a felügyeletet. Így is történt.
– Ti fiaim, a következő stratégiát követitek. Nedelko Gabrilovic és még hárman fegyverrel, valamint virágcsokorba rejtett kézigránáttal várakoztok a főutca középső fertályán. Amint beér a konvoj, Gavrilovics a harmadik kocsiban ülő trónörökösre dobja a virágcsokorba rejtet kézigránátot. Ti pedig azonnal tüzelni kezdtek a trónörökös párra. Abban az esetben, ha nem robban a kézigránát, Sátán a sofőr alteregójaként, bebújik a trónökörökös sofförjének bőrébe és a kocsit pontosan a Ferenc József körút és az Appel rakpart kereszteződésébe, vezeti, ahol szembetalálja magát Gavrilóval, aki két méterről kényelmesen lelövi őket, mint a nyulat.
Minden úgy történt, ahogy eltervelték. A hatalmas ünneplő és bámészkodó tömegben lassan haladt a Városháza felé a konvoj. Ferenc Ferdinánd feleségével, Zsófia főhercegnővel a harmadik kocsiban foglalt helyett. A ponyvatetőt hátrahúzva, nyitott kocsiban vonultak végig a városon. Potierek szárnysegéd ellenezte ugyan ezt, de a főherceg hajthatatlan maradt. A Cumurja hídról lekanyarodva szembetalálták magukat Gavriloviccsal, aki kibiztosította a virágcsokorba rejtett kézigránátot, Megcélozta vele a nyitott tetejű gépkocsit. Egy fél percet késett: a virágcsokor az elhaladó kocsi ponyvájára esett majd legurult róla és a negyedik kocsi orra előtt robbant. Szétzúzva annak lökhárítóját. A nagy zajban semmit sem hallottak a robbanásból.
Az őket utolérő motorbiciklis járőr közölte a merényletkísérlet hírét Potierekkel. Potierek, azonnal a felvonulás megszakítását javasolta, de Ferenc Ferdinánd másként döntött. Hogy bátorságát fitogtassa a Városházára hajtatott. Végihallgatta a polgármester üdvözlő beszédét, majd röviden válaszolt az őt ünneplő tömeg üdvrivalgása közben. Az ünnepi beszéd után néptáncosok szórakoztatták a közönséget. Ferdinánd pedig a Városháza nagytermében a sárga földig leszidta a biztonsági embereket. Azok remegve, mint a nyárfalevél, másik merénylettől tartva megváltoztatott útvonalra tettek javaslatot. A Főherces ezt is felülbírálta. Úgy okoskodott, hogy ezzel a merénylők ellőtték az utolsó puskaporukat. Újabb merényletkísérlettől nem kell tartaniuk. Tévedett.
Elindultak visszafelé a fűúton. Lucifer bucskázott egyet a fején és alteregóként a főherceg sofőrje helyén termett. Átvette a főherceget szállító gépkocsi vezetését. A harmadik kocsiban ülő trónörökös párt és Potiereket az Appel rakparton a biztonsági előírásoknak megfelelően vitte végig, majd a Ferenc József út kereszteződéséhez érve hirtelen befékezett, mintha tétovázna. Ez volt a jeladás Gavriló Principnek. Szemben találva magát a főhercegi párral, két méterről tüzelt a karnyújtásnyira előtte ülő Ferenc Ferdinádra és Zsófia főhercegasszonyra. Szitává lőtte őket. A detektívek azonnal letartóztatták Gavriló Principet és két szintén fegyvert viselő diáktársát. Megvolt a korpus delicti a szerbek ellen. Tehát a trónörökös halála árán a Sátán terve valóra vált. Megtörtént a Nagy durranás!
Ennek a durranásnak a hangja végigsöpört Európán. Meg sem állt Ferenc József király és császár dolgozószobájáig.



A NAGY MÉSZÁRSZÉK
1.

A Burg komor termeiben méla csend honol. Bakacsinba öltözött a fényes, császárváros. A gyász a polgárok zsigeréig hatol. Mindenki saját ügyének érzi a birodalom jövőjének sorsát. Nem akármilyen esemény történt: galádul, előre kitervelt, orv, merényletben megölték Ausztria-Magyarország trónörökösét. Semmi kétség, ez vért kíván! Ezt a gyalázatos arculcsapását a nemzetnek nem lehet szó nélkül hagyni! Az odavetett kesztyűt fel, kell venni!
Az agg, akkor 84 éves császár és király mélabúsan, magábaroskadtan görnyed íróasztala fölött. Hosszú élete során sok sorscsapást mért rá az idő, de ez az utolsó úgyérzi végső próbára teszi itélőképeségét. Hajnali öntóra van. Ő, ilyenkor már régen felkelt. Vagy még le sem feküdt, ki tudhatja? Előtte áll hadsegédje vitéz nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy.
Horthy nem akármilyen ember. Izig-vérig katona. A hadiflotta parancsnoka és a császár hadsegéde. Minden fontos döntést vele szeret megbeszélni elősször. Igy tesz most is. Irataiból felnézve az asztali lámpa sápadt, gyér fénye rávetődik tar koponyájára. Üdvözli, a nappali szolgálatot, átvevő hadsegédet és azonnal a tárgyra tér.
– Mindent megfontoltam, és mindent meggondoltam! Ultimátumot intézünk a szerbekhez! Nincs veszteni valónk, csak nyerhetünk ellenük. Erre sarkal az úri becsület, a spanyol etikett és Vilmos német császár, unokafivérem is. Ha nem érezném hátam mögött a hatvanmilliós Német birodalom, iszonyatos, ugrásrakész haderejét, hidd el fiam, nem vágnák bele botorul ebbe a háborúba. Vilmos, biztosított a győzelemről. És miért ne higgyek neki?
– Fenséges uram, Magyarország tétovázik, Tisza gróf, a miniszterelnök nem akarja az önálló hadügyi döntés felelősségét vállalni. Fél, hogy Magyarország érdekei sérülnek egy vesztes háború miatt.
Fiam, mondd meg igaz lelkedre, te belevágnál, a helyemben ebbe a bizonytalan kimenetű vállalkozásba? – Horthy összevágta sarkagyúit és így válaszolt.
– Császári fenség, én, mint a legfőbb hadúr ellentengernagya, hogy merészelném, porszem létemre felülbírálni a hadúr parancsát?
– Szóval, te is rámhárítod a felelősséget fiam? Hát senki sincs körülöttem, aki ellentmondana, érvelne, visszaráncigálna a szakadék széléről? Mindig egyedül kellett döntenem közel hatvanévi uralkodásom alatt. Csak a jóisten állt mellettem. Most is rám hárul a felelőség. Ha győztesen kerülünk ki, akkor megdicsőülve megyek a menyországba, és állok az úristen elé. De, ha nem? Mi lesz, ha előbb halok meg mielőtt végetér a háború? Kire hagyom a felelősséget? Nézd Ferdinándban nagyon, bíztam. Pragmatikus, rendíthetetlen hitű, jó szervezőképességű, igazi hadvezér volt. Megölték. Megölték drága jó fiamat, Rudolf főherceget is. Megölték szeretett feleségemet! Mindenkit eltettek láb alól mellőlem, akihez tanácsért fordulhatnék. Egész éjjel imádkoztam, és az Úrral beszélgettem. Óvott ettől a lépéstől, de hajnalban oly erős sugallatot kaptam, hogy hadat üzenjek, amire nem is mertem volna gondolni. Egy láthatatlan erő vezette tollamat amint papírra vetettem a népeimhez írott kiáltványomat!
A kocka el van vetve: háborúzunk fiam!– hörögte az agg császár, ökleire támasztva könnypatakban úszó arcát. Mereven nézte az asztallapon lévő hadüzenet és a népekhez szóló kiáltvány piszkozatát. Felemelte a papirlapokat,a lámpa elé tartotta, majd a hatalmas lobogó lángokkal égő kandallóra esett a tekitete. Most még meggondolhatná magát, csak egy mozdulat és az egész a tűz martalékává válna, de kötelességtudata nem engedett tudalattija parancsának. Az ész felülbírálta, a megérzést.
Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam! – Mondta és átadta a két, teliirt lapot a szárnysegédnek! – Add le a nyomdának fiam! A korrektúrát kérem miharabb aláirásra, aztán mehet nyomásra! – Ezzel kihúzva a dugót,a palack szájából kiengedte belőle a háború rosszszellemét,mely hamarosan lángbaborította Európát. Váteszi jóslata bevállt: előbb meghalt, mint megláthatta volna birodalma romadőlését. A túlvilágba menekült a kudarc elől. Nem tudták maguk alá temetni a császári ház romjai. Ezt az élményt meghagyta a szerencsétlen sorsú utódnak, IV Károlynak. Hogy a túlvilágon hogy boldogult az agg vezér. Hogyan számolt el a lelkiismeretével az Úristennek, az örök titok marad számunkra. Amikor Horthy bevitte hozzá aláírásra a hadüzenetet és a népeihez szóló kiáltványt gondolkodás nélkül aláírta. Aztán drámai fordulat következett. Horthyhoz fordulva így szólt.
– Halálom és az esetleges vesztes háború után rád bízom Magyarország sorsát! Bevallom neked férfiasan, jobban szerettem a magyarokat, mint gondolnátok. Most már elárulhatom nektek, amit Erzsébet tett értetek, a Kiegyezést én sugalltam neki! Anyám, Zsófia, és a kamarilla, nem tette számomra lehetővé, hogy az általuk annyira gyűlölt magyaroknak engedményeket tegyek! Megtette helyettem feleségem, Erzsébet királyné! Most, hogy kimondtam, és nem gyötör a titok többé, boldogan halok meg! Szolgáld hűséggel halálom után Károlyt! Ne hagyjátok széthullani a birodalmat!– mondta és többet nem szólt. Az asztalra borulva rázta a zokogás. Horthy csendesen becsukta az ajtót maga mögött.

2.

Mint várható volt Oroszország, nagyhatalmi ambiciója fitogtatásásaként, így akarván kifogni a népmozgalmak, a forradalmi hangulat vitorláiból a szelet, a legjobbkor jött alkalomnak találta az azonnali belépést a háborúba. Azzal az ürüggyel, hogy a szláv kistestvért, nem hagyhatja magára, hadat üzent a Monarchiának. Vilmos csak erre várt,ő, pedig mint a német hegemónia proklamálója, csatlósait maga mögött tudva karmesterként beintett és azonnal hadat üzent Oroszországnak és Franciaországnak. Az ominózus sakkpartin elhangzott kijelentések szó szerint bekövetkeztek. Egyelőre sakkot adott egymásnak a két unokafivér. Hogy matt lesz-e a vége, vagy patt, az a jövő titka.