- Úgy gondolom, amíg minket lát, nem kell aggódnia. Senkinek! Önnek sem. Most jöttem haza Pszichomarhutániából. Hát, kérem, annak az országnak háromszor annyi az államadóssága, mint hazánknak, igaz, nem dollárban, hanem pszichomarhutániai kagylóhéjban, - és mégis mindenki pszichomarhután!
- Igen, igen, hallom, hogy jobb fülébe mit mondanak bele: adósrabszolgasággal fenyegetik! Enyhén szólva: szamárság! Nincs már adósrabszolgaság. Igaz, ha Samu Bácsi azt mondja, hogy így kell tenni, akkor szót kell fogadni, nem szabad úgy tenni, mintha nem hallanánk, dehát ennek az államadóssághoz semmi köze! Nem ülhetünk ölbetett kézzel, ha pedig úgysem ülünk ölbetett kézzel, akkor már mégiscsak jobb, ha azt tesszük, amit a Samu...
- Valóban, annyi elhangzott, hogy nem kell informatikai miniszter. Mi ebben a különös? Egyszer kell egy bizonyos miniszter, máskor nem. Vannak más módok is a démosz formális informálására, az informális informálás pedig nem az, amit nagydobra kell verni... Sértené a füleket az a túl hangos dobszó! Meg esetleg idő előtt kiugrasztaná a nyulat a bokorból!
- Igen, hallom, hogy jobb fülébe mást dobolnak, de azoktól a dobosoktól nem kaphat dobostortát, míg tőlünk igen. Tőlünk kaphat, ha adunk! Ha meglesz az adunk, akkor majd... vagy esetleg a dobverővel, habverővel...
- Különben nem is a dobostorta a lényeg! A lényeg: a NEW HUNGARY! Nem, nem nyúl, hanem new, amit ángliusul így ejtenek: nyú! Fel kellene gyorsítani ezt a nyelvi áttranszformálódást! Tulajdonképpen mindenhová többnyelvű feliratok kellenének, mindent ki kellene írni a magyar mellett angolul, németül, franciául is. Sőt, japánul és kínaiul szintén! Elvégre azért vagyunk európában, hogy európaiasodjunk!
- Nem, nem, Japán, meg Kína formailag nem része Európának, de muszáj nekünk annyira adni a formákra?! Hiszen azt viszont nem tagadhatjuk: HA Európának formailag nem is része Japán és Kína, Európa egyre inkább Japán és Kína része. Világos?! No, szóval magyarul is mondom, ha más szóból nem ért: ÚJ! ÚJ HUNGARY!
- Nem, nem "Juj!", azt jobb fülébe mondták bele, ijesztgetik. Ne ijedjen meg!
A közmondás is úgy tartja: "Jobb félni, mint megijedni."
- Nem, ne is hallgasson arra, amit oly erőszakosan nyomnak jobb fülébe! Nekünk százlépéses New Hungarynk van, nekik meg csak néhány ballépésük, amit jobbnak gondolnak! A száz lépés végén ott a hipermodern Hungary! Ott van az Olcsó Állam! A Takarékos Állam! Mi a csudának fizessük azt a sok köztisztviselőt, meg közalkalmazottat? A beteget hozzátartozói is megoperálhatják, némi kioktatás után, így az esetleges perek sem lesznek olyan gyakoriak, legalábbis a kórházakkal, orvosokkal szemben. Az a szegény bűnöző, ha van némi önbelátása /és miért ne lenne, bízni kell önismeretében!/, akkor önmagát is elítélheti, - minek annyi bíró? Anyakönyvezető sem kell annyi, a házasság már erősen megy kifelé a divatból. A született gyermekről pedig, ha sokévi fontolgatás után mégis megszületik, az anya is kiállíthatja a keresztlevelet, vagy, ha nem tud írni, akkor az apa, ha meg egyik sem, akkor a szomszéd. Mindent meg lehet oldani!
- Igen, igen, hallom, hogy jobb fülébe más szöveget nyomnak! Azt állítják, hogy a költségvetési hiányt kell felszámolni, vagyis még több költséget kell vetni, legyen mit aratni! Hát ezekre a jobb fülbe belebeszélőkre, a traktorosmilliomos zsírosparasztok pártfogóira, nem érdemes hallgatnia! Ezek még annyit sem tudnak, hogy egy ilyen traktorosmilliomos paraszt minél zsírosabb, annál sírósabb! Volt képük múltkor feljönni ide a fővárosba, forgalmidugózni!
- Nyugalom! Csak semmi pánik, még nem jön a pán! Hidegvér!
- Nem, nem idegbér, azt a másik, a jobb fülébe mondták, ami sokkal rosszabb! Nem idegbér, azaz idegesítően alacsony bér, hanem mi azt mondtuk: hidegvér, azaz nem kell feltüzelnie magát, s ezáltal vérét is. Mi rendezzük a béreket, a magunkét mindenképpen, egyébként a miénk nem is bér, hanem tiszteletdíj, igaz, szép kerek summa, de vegye észbe: mennyi tiszteletlenséget kell mondanunk ezért azokra, akik általában nem elvbarátaink, már, persze, attól függ, hogy milyen elvről van szó!
- Tessék? Erre a jobb fülébe nem érkezett ellenző válasz? Hja, kérem, a tiszteletdíjunk az az elvi kérdés, amiben - eltérő elveink dacára - meg tudunk egyezni. Ebben nincs közöttünk érdekellentét! Ám ez törvényesen megy! Mármint bele a zsebünkbe.
- No és, ha a mi kezünkben van a törvény balról-jobbról, saját tiszteletdíjunkról mi magunk szavazunk?! Mi van akkor? Talán bolondok legyünk, és saját tiszteletdíjunk összegtiszteletéből vegyünk el? Soha! Az tiszteletlenség a tiszteletdíjjal szemben! Mi szinte szentek vagyunk, amit a mondás is igazol: "Minden szentnek maga felé hajlik a keze." A miénk nagyon úgy tesz! Nézze csak! Hát még, ha olykor markunkat is látná, amikor...