Feltöltve: 2006-04-21 14:23:12
Megtekintve: 6628
Energia4 - palóc tanmese
4. Ujabb meglepetés
Mostmár itt az ideje hogy megmondjam hogy mit is eszelt ki a Józsi bácsi. Meglátta azt a kis erdöt amely az út mentén feküdt ott a közelben az út két oldalán. A vonat éppen az útkeresztezödés elött állt meg s az út azután felfelé ivelt ment a faluba.
- Emlékszer arra amit mondtam a Józsi bácsiról? Azt hogy erdei munkás is volt az életében, és hogy kitünöen szokta érzni magát ott mintha majdnem otthon lenne. Ez a kis erdö is jobban csábította mint a hideg falu és még örült is annak hogy ez milyen jól jött be és ahol a holnapi napig szivesen meghúzódhat. Majd ha hallom hogy jönnek vonatni a vonatot akkor készenlétben lehetek bármikor és azután pedig talán meleg lessz a váróteremben. Nemlehet tudni hogy mikor jönnek, talán még ma este. Ez a gondolkodás tipikus volt számára mert mindég elöre gondolkodott. - Te is igy szopktál?
Az erdö sürü volt ahol most egy helyett kersett magának hol tüzet rakhasson. A ruhája meleg volt mert ugye a Magorba készült ahol a hirek szerint fáztak az emberek. A subája is vastag volt és arra lefekhetett szundikálni a tüzecske mellett.
De elöször egy szédlvédöt készített magának a fa gallyaiból és kitudta számolni most azt hogy egyenlöre nemkell a hóesésre számitani abból értve hogy látta amikor felnézett az égre. Nemisigen volt hó az erdöbe mindenütt példaul a fák alatt sem de arra elég hogy vizet tudjon szaporítani belöle a leveshez. Volt ott a közelben egykis patakocska is és hátha vannak abban is fogható halacskák. Minden van itt egy jó falathoz gondolta Józsi bácsi. - Te is úgy gondolod? Te hogyan éreznéd megad itt ebben az erdöben? De itt más is lehet ha nemlessz hal mert akkor itt biztos vannak erdei nyulak. Amikor mindezekre a lehetöségedkre gondolt mintha felvidult volna és dúdolgatott egy népdalt is, "A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, azt hallottam... s a többit már úgy fütyürézte hogy az egész erdö is meghallhatta ezt a vidám palóc vendéget és mintha örült is volna vele együtt a magányos erdö. Nekilátott tehát a hajlék elkészítéséhez és mintha igazán vendégszeretö lett volna az erdö hamar megtalálta a frissen fogott nyulat is ami fogásának módját már régen megtanulta. Úgy érezte hogy ez a kis erdö szeretettel befogadta öt mint vendégét.
A pálinkás üveget is elöszedte a tarisznyájából, megtapogatta és nyelt egy nagyot. Most legalább a börömön fogom megtapasztalni de azt majd ezután hogy milyen lehet itt az élet a Magorban És ezt az Isten rendelte igy hogy igy legyen velem gondolta. De most eddig még semmi sem hiányzik csak az asszonyka melege.
Nemsokára kész is volt az egyszerü de célszerü erdei hajdlék, ropogott a tüz és fött a friss nyúlleves. A feleségére gondolt hogy ö mégiscsk jobban ért hozá már a fözéshez értve, de sebaj az a fontos hogy jó helyen van odahaza és meleg szívvel gondolt a csládjára. De most legjobban az éhség éreztette jelenlétét.
Azt hitte hogy egyedül van az erdöben de most megrezzent a bozót és pillanatok alatt három vaskos ember állt most elötte. Nemtudta mire vélni a dolgot de mintha ök is meglágyultak volna a finom szagú nyúlleves szagára és melette látva az öreg Józsi bácsit heverve mint az erdö királyát és most mintha maga a király elött találták volna magukat, ugy érezték a helyzetet. Azt persze nem tudhatták hogy a Józsi bácsi az erdö szelleme védelmét élvezte, erröl nemtudott még ömaga Józsi bácsi sem. De nemtudni hogy mi játszódott le bennük. Elöször mintha haragosak lettek volna - úgy látszott a dolog - gondolta Józsi bácsi, de hát miért ez a...? Tehát ö szólalt meg bátran elöször:
- Jó estét barátaim! Mindjárt kész vagyok itt a levessel, szivesen megosztanám veletek ha ízlik.
Egymásra néztek a hárman mintha tanácstalanok lennének, mit is tegyenek most ebben a váratlan fogadtatásban, mig végre megszólalt az egyik. Egészen mást akart mondani de...
- Tudja maga bácsi azt hogy itt most nemszabad tüzet rakni? Ezt az eneregiapazarlást a törvény bünteti a királyunk rendelete alapján. Nagy baj lenne ha feljelentenénk most a csendöröknél.
A Józsi bácsi ránézett és nemtudta hogy mit feleljen neki. Jóbeszédü pali, ez gondolta és azt is felismerte benne hogy ö volt az egyike azoknak akik a szenet cipelték a megrabolt vonattól - de ezt nem érzékelte. Inkább a magára gondolt most és hogy mi lessz, mert önmaga is törvényszegö lett mint ezek itt melette. A rabló egyike azután igy folytatta:
- Legjobb lenne most mégis eloltani a tüzet mert ha meglátják a csendörök a faluban akkor ide jöhetnek és letartóztatnak bennünket.
Hát mégsem olyan veszélyesek ezek a rabló amikor igy beszélnek. Eloltom a tüzet, a leves úgyis ehetö lessz majd, jól tudva azt is hogy a rablók most éppen úgy félhettek a leleplezéstöl mint a Józsi bácsi mert ök is ebben a kis erdöben kerestek menedéket. A szenet már biztos elrejtették a hóban.
Mégis úgy van hogy a fa az energia gondolta, de hát akkor miért nem vessznek fát Palóföldröl ezek a Magotok? Ezen gondolkodva erre terelte a szót:
- Ezért van az itt hogy nemfüstölnek kémények mert nincs elég fa? Itt energiát akart mondani de ez nem jött jó a szájára.
- Hát azert is, mert a fából pénzt csináltunk és most nincs elég a tüzeléshez és kályháink sincsenek ha volna is. Most pedig a messzi távolból kell megszerezni az energiát.
Hát ezeknek kályhájuk sincsen többé amibe tüzet tudnának rakni? Hiszen amikor a lánya férjezment egy magorhoz akkor még volt hol tüzet rakni.
- Az istókát! - elfeledkezett magáról a Józsi bácsi, hogy majdnem káromkodott - már megint nem értem. Mi a csuda energiáról beszélsz te nekem.
- Hát arról a gázról ami a föld alatt jön minden faluba és minden házhhoz a csöveken keresztül nagyon messziröl.
- Na én ezt csakugyans szeretném látni. - Azt hitte hogy viccelnek vele - Tudd meg hogy palóc vagyok s a vonattal jöttem amit ma kiraboltak, de buta nemvagyok! Nekem ne mesélj butaságokat. Na, igyatok ebböl a pálinkából legalább mig megered a nyelvetek.
A Józsi bácsi átadta az egyiknek a pálinkásüvegét ami körbejárta a társaságot. Nagyon dicsérték a folyadékot és üröltek neki. Mosts nemtudtak megszólalni mert úgy vélték hogy csakugyan buta ez a palóc mert nemtudja hogy itt Magorban mennyire fejlett lett a technika. De nem érzékelték hogy egy kissé lenézik öt. Míért nem hiszi ez az ember hogy az energi a csöveken kersztül jut el minden házhoz? Mivel barátságosabbat követelt az ital tölük megszólalt az egyik:
- Nemtudjuk hogy hogyan szólítsuk magát, mi a neve?
- Nevezzen Józsi bácsinak, mindenki ezt teszi.
- Ide figyeljen Józsi bácsi. Messze Orokban sok gázt találtak a föld alatt. Azt a gázt onnan csöveken keresztül vezetik mint a vizet a házakhoz és ott csak megkell gyujtani, olyan egyszerü és nagyszerü, és jön a friss meleg. Na mit szól ehhez a technikai vivmányhoz.
Mostmár itt az ideje hogy megmondjam hogy mit is eszelt ki a Józsi bácsi. Meglátta azt a kis erdöt amely az út mentén feküdt ott a közelben az út két oldalán. A vonat éppen az útkeresztezödés elött állt meg s az út azután felfelé ivelt ment a faluba.
- Emlékszer arra amit mondtam a Józsi bácsiról? Azt hogy erdei munkás is volt az életében, és hogy kitünöen szokta érzni magát ott mintha majdnem otthon lenne. Ez a kis erdö is jobban csábította mint a hideg falu és még örült is annak hogy ez milyen jól jött be és ahol a holnapi napig szivesen meghúzódhat. Majd ha hallom hogy jönnek vonatni a vonatot akkor készenlétben lehetek bármikor és azután pedig talán meleg lessz a váróteremben. Nemlehet tudni hogy mikor jönnek, talán még ma este. Ez a gondolkodás tipikus volt számára mert mindég elöre gondolkodott. - Te is igy szopktál?
Az erdö sürü volt ahol most egy helyett kersett magának hol tüzet rakhasson. A ruhája meleg volt mert ugye a Magorba készült ahol a hirek szerint fáztak az emberek. A subája is vastag volt és arra lefekhetett szundikálni a tüzecske mellett.
De elöször egy szédlvédöt készített magának a fa gallyaiból és kitudta számolni most azt hogy egyenlöre nemkell a hóesésre számitani abból értve hogy látta amikor felnézett az égre. Nemisigen volt hó az erdöbe mindenütt példaul a fák alatt sem de arra elég hogy vizet tudjon szaporítani belöle a leveshez. Volt ott a közelben egykis patakocska is és hátha vannak abban is fogható halacskák. Minden van itt egy jó falathoz gondolta Józsi bácsi. - Te is úgy gondolod? Te hogyan éreznéd megad itt ebben az erdöben? De itt más is lehet ha nemlessz hal mert akkor itt biztos vannak erdei nyulak. Amikor mindezekre a lehetöségedkre gondolt mintha felvidult volna és dúdolgatott egy népdalt is, "A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, azt hallottam... s a többit már úgy fütyürézte hogy az egész erdö is meghallhatta ezt a vidám palóc vendéget és mintha örült is volna vele együtt a magányos erdö. Nekilátott tehát a hajlék elkészítéséhez és mintha igazán vendégszeretö lett volna az erdö hamar megtalálta a frissen fogott nyulat is ami fogásának módját már régen megtanulta. Úgy érezte hogy ez a kis erdö szeretettel befogadta öt mint vendégét.
A pálinkás üveget is elöszedte a tarisznyájából, megtapogatta és nyelt egy nagyot. Most legalább a börömön fogom megtapasztalni de azt majd ezután hogy milyen lehet itt az élet a Magorban És ezt az Isten rendelte igy hogy igy legyen velem gondolta. De most eddig még semmi sem hiányzik csak az asszonyka melege.
Nemsokára kész is volt az egyszerü de célszerü erdei hajdlék, ropogott a tüz és fött a friss nyúlleves. A feleségére gondolt hogy ö mégiscsk jobban ért hozá már a fözéshez értve, de sebaj az a fontos hogy jó helyen van odahaza és meleg szívvel gondolt a csládjára. De most legjobban az éhség éreztette jelenlétét.
Azt hitte hogy egyedül van az erdöben de most megrezzent a bozót és pillanatok alatt három vaskos ember állt most elötte. Nemtudta mire vélni a dolgot de mintha ök is meglágyultak volna a finom szagú nyúlleves szagára és melette látva az öreg Józsi bácsit heverve mint az erdö királyát és most mintha maga a király elött találták volna magukat, ugy érezték a helyzetet. Azt persze nem tudhatták hogy a Józsi bácsi az erdö szelleme védelmét élvezte, erröl nemtudott még ömaga Józsi bácsi sem. De nemtudni hogy mi játszódott le bennük. Elöször mintha haragosak lettek volna - úgy látszott a dolog - gondolta Józsi bácsi, de hát miért ez a...? Tehát ö szólalt meg bátran elöször:
- Jó estét barátaim! Mindjárt kész vagyok itt a levessel, szivesen megosztanám veletek ha ízlik.
Egymásra néztek a hárman mintha tanácstalanok lennének, mit is tegyenek most ebben a váratlan fogadtatásban, mig végre megszólalt az egyik. Egészen mást akart mondani de...
- Tudja maga bácsi azt hogy itt most nemszabad tüzet rakni? Ezt az eneregiapazarlást a törvény bünteti a királyunk rendelete alapján. Nagy baj lenne ha feljelentenénk most a csendöröknél.
A Józsi bácsi ránézett és nemtudta hogy mit feleljen neki. Jóbeszédü pali, ez gondolta és azt is felismerte benne hogy ö volt az egyike azoknak akik a szenet cipelték a megrabolt vonattól - de ezt nem érzékelte. Inkább a magára gondolt most és hogy mi lessz, mert önmaga is törvényszegö lett mint ezek itt melette. A rabló egyike azután igy folytatta:
- Legjobb lenne most mégis eloltani a tüzet mert ha meglátják a csendörök a faluban akkor ide jöhetnek és letartóztatnak bennünket.
Hát mégsem olyan veszélyesek ezek a rabló amikor igy beszélnek. Eloltom a tüzet, a leves úgyis ehetö lessz majd, jól tudva azt is hogy a rablók most éppen úgy félhettek a leleplezéstöl mint a Józsi bácsi mert ök is ebben a kis erdöben kerestek menedéket. A szenet már biztos elrejtették a hóban.
Mégis úgy van hogy a fa az energia gondolta, de hát akkor miért nem vessznek fát Palóföldröl ezek a Magotok? Ezen gondolkodva erre terelte a szót:
- Ezért van az itt hogy nemfüstölnek kémények mert nincs elég fa? Itt energiát akart mondani de ez nem jött jó a szájára.
- Hát azert is, mert a fából pénzt csináltunk és most nincs elég a tüzeléshez és kályháink sincsenek ha volna is. Most pedig a messzi távolból kell megszerezni az energiát.
Hát ezeknek kályhájuk sincsen többé amibe tüzet tudnának rakni? Hiszen amikor a lánya férjezment egy magorhoz akkor még volt hol tüzet rakni.
- Az istókát! - elfeledkezett magáról a Józsi bácsi, hogy majdnem káromkodott - már megint nem értem. Mi a csuda energiáról beszélsz te nekem.
- Hát arról a gázról ami a föld alatt jön minden faluba és minden házhhoz a csöveken keresztül nagyon messziröl.
- Na én ezt csakugyans szeretném látni. - Azt hitte hogy viccelnek vele - Tudd meg hogy palóc vagyok s a vonattal jöttem amit ma kiraboltak, de buta nemvagyok! Nekem ne mesélj butaságokat. Na, igyatok ebböl a pálinkából legalább mig megered a nyelvetek.
A Józsi bácsi átadta az egyiknek a pálinkásüvegét ami körbejárta a társaságot. Nagyon dicsérték a folyadékot és üröltek neki. Mosts nemtudtak megszólalni mert úgy vélték hogy csakugyan buta ez a palóc mert nemtudja hogy itt Magorban mennyire fejlett lett a technika. De nem érzékelték hogy egy kissé lenézik öt. Míért nem hiszi ez az ember hogy az energi a csöveken kersztül jut el minden házhoz? Mivel barátságosabbat követelt az ital tölük megszólalt az egyik:
- Nemtudjuk hogy hogyan szólítsuk magát, mi a neve?
- Nevezzen Józsi bácsinak, mindenki ezt teszi.
- Ide figyeljen Józsi bácsi. Messze Orokban sok gázt találtak a föld alatt. Azt a gázt onnan csöveken keresztül vezetik mint a vizet a házakhoz és ott csak megkell gyujtani, olyan egyszerü és nagyszerü, és jön a friss meleg. Na mit szól ehhez a technikai vivmányhoz.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!