3.Akadály

A vonat elindult. Nemsokan ültek benne bár a vagonban nemvolt hideg és kb egy óra mulva már a Magorföldön zakatollt a vonat de a föváros még messze volt. A magorok a palócok testvérnépei közé tartoztak, ha még nemmondtam volna, és éppen ezért nemkellet izgulnia senkinek az utazás alatt sem. Olyan hogy vámozás nemvolt.
Egykis borrt és pálinkát is vitt magával a Józsi bacsi, és még más elemózsiát is amivel az asszon megtöltötte a tarisznyáját. Kényelmesen leült és most unalmában a szalonnát eszegette friss kenyérrel és leöntötte ekkor és ekkor egy szájnyi borral. Túl nagy egyfajta várakozási csend volt a vagonban mintha mindenki várt volna valamire.
Megis volt az oka de arról a Józsi bácsi nemtudott. A vonat ugyanis jóval az állomás elött egyszercsak lelassult és hirtelen sikoltva megállt.A Józsi bácsi kezéböl majdnem kiesett a kenyeres szalonna, a borrüvege eldölt és majdnem minden bora oda veszett. Az istókát! mondta, de mással erösebbet mondani vagy káromkodni sohase szokott. - Ugye nem szép ha valaki káromkodik?

Valaki a vagonban értesitette most az eddig nyugalomban eszegetö Józsi bácsit hogy ilyen dolog ami most is biztos megtörtént, megtörtént már többször ezelött is ezen helyen. A mozdony széntartalékát rabolják el a rablók és kiengedik a mozdony gözét is s igy nemmehet tovább. A vonatnak megkell állnia mert köveket szoktak rakni a sinekre a vonat elé.
- Micsoda csuda ez megint, ilyen nemtörtén még Palócföldön. Lehúzta az ablakot és valóban. Hogy pontosan mi történt azt nem látta, csak azt hogy valakik cipelik el onnan a szenet kosarakban és senki sem mer megszólalani nekik egy mukkot sem. Már már arra szánta magát hogy közbelépjen de a közeli utitársa aki látta hogy mit akar rászólt.
- Ne tedd! mert szegényeknek talán nincs tüzelöjük odahaza és fáznak a gyerekek... nemlehet tudni...
- De hát miért nem fütenek, vágta közbe a palóc.
- Itt Magorban nem úgy fütenek mint Palócföldön mondta a magor társa.
- Mi...? Hát ezen elcsudálkozott a Józsi bácsi de nemtudta folytatni a beszélgetést mert valaki más jött be a vagonba és tudtuladta:
- Figyelem! A vonat szenét elrabolták mint többször ezelött. A mozdony gözét pedig kiengedték úgyhogy nemtudunk eljutni az állomásig. A mozdonyvezetöt meg a fütöt nem bántalmazták. Ezek most elindultak gyalog a néhány kilométerre árrébb fekvö állomás felé.
- Micsuda csuda ez megint! elcsodálkozott a palóc, hát én erre nem számítottam.de ezt csak a magába tudta mondani mert jött a folytatás.
- Sajnos nemtudjuk hogy mikor jöhetnek majd vontatni bennünket és ezért várni kell. És nagyon sajnálom hogy lehet most várakozni kell talán egy egész napot is. Aki akar elgyalogolhat a közeli faluba és ott szálást kérni. A vagonokba úgyis hamar hideg lessz és azt sem akarjuk hogy itt maradjanak éjelre. Akik tovább akarnak majd utazni menjenek el holnak az állomásra.
Akik a vonattal utaztak, a Józsi bácsi látta, hogy máris pakolnak hogy indulhassanak a falu felé mert féltek hogy besötétedik amig oda érnek - iparkodni kell.
A Józsi bácsit váratlanul érték a fejlemények most. A palóc szokása szerint mondta magának hogy itt godndolkodni kell most mielött tenne valamit. - Te is elöször gondolkodol mint cslekszel? Nos, a falu néhány kilométerre volt látta a vagon ablákán át, hát oda menjen mint a többiek? De hát hol lehet ennyinek szálás a faluban? Elövette most a pálinkás üvegét hogy megnyugodjon egy kicsit. Észrevette hogy a kémények sem füstölnek mint szokás télen csak egynéhány helyen.

- Micsoda csuda! mondta féhangosan, de senki sem volt a közében aki halotta volna. Szegények, ebben a faluban is fáznak és maga elött látta már a hidegben didergö gyerekeket; minek akkor a faluba menni? A gyaloglás is elriasztotta merthát már nemvolt fiatal.
Eszébe jutott most az is amit percekkel ezelött egy magor mondott, hogy itt nem úgy tüzelnek mint Palócföldön, hát akkor hogyan? Erre nagyon kívancsi lett, de most amikor végre kigondolta hogy mit fog csinálni, ö volt az utolsó aki lejött a vonatról, de már ekkor senkit sem tudott megszólítani erröl. - Mit gondolsz, mit gondolt ki a Józsi bácsi?
A többiel már jóval elörehaladtak a havas úton. De a gondolatai, arról hogy hogyan fütenek a magorok nemhagyták nyugodni öt.