Ölelnélek, mikor a világ bánt,
Mikor minden hibám a szívembe vájt,
Ha tudnám hová bújtál el,
Mikor a kérdésemre senki nem felel,

Ölelnélek, mikor úgy érzem nincs értelme élni,
Mikor a jót már nem lehet remélni,
Ha tudnám ki vagy és miért kellesz,
Ha érteném, sokat a jövőben majd miért jelentesz?

Ölelnélek, mikor a fájdalom boldoggá tenne,
Mikor a szívemben élő kislány segítséget kérne,
Mikor a lábaim már nem engedelmeskednek,
Mikor értelmét nem látom, hogy lélegezzek,

Csókot adnák, csak egyszer, egy végtelent,
Egy ölelést, melyből éreznéd, s értenéd a jelent,
Egy érintést, mely hulláma végigborzongat,
S egy fénysugarat, mely lényednek értelmet adhat.

2006. április 15.