Fényes napjaink rég letűntek
harcunk egy nagy szélmalom.
Hiábavaló.

Zöld levelek már lehullnak, mind
és lent, összetiporva
meglapulnak.

Minden ajtón zár, lakat és rács.
Nincs kéz, melynek hatalma
szabadítana.

Az akarat gyenge szer: semmi-
Egység az erő- az kell;
az kellene.

Legyen hát fényes a nap újra,
zöldelljen minden levél!
Él a remény!

Ragyogó nap szórja kincseit,
friss, üdítő szél süvít:
oly jól esik!

2006. január 25.