Ó Szerelem, áldom neved,
Bár okoztál sok gyötrelmeket,
Nyomorba döntesz sok ezreket,
De Te adtad ŐT énnekem,
Hogy immáron ŐT szerethetem,
S nyugalmat adtál szívemnek,
Mely oly sokáig szenvedhetett,
De otthonra lelt ŐBENNE.

Most szép VIRÁGOM megtaláltam,
De nem hervadzik bús vázában,
Elültettem víg dalomban,
Ott nyílik már RÓZSASZÁLAM,
Adhatok már szépet sokat,
Mert elvetettem bánatomat,
S HOZZÁ írom verssoromat,
Így alhatok mosolyában.