Ballagok az erdőben,
Figyelem a csendet.
Gondolatok sora az elmémben
Már nem bántanak engem.

Tisztások váltakoznak,
Kergetőznek a vadonban.
Senki nincs, kire gondolhassak,
Járok egyedül magányomban.

Sohse volt még szeretőm,
Igaz hívű követőm.
Bár kívántak már régen önzőn,
De tartottál, mint börtönőröm.

Így sétálok, s lehajolok,
Egy kis virágot leszakajtok.
A nyugalomban Rád gondolok,
Amíg szeretsz, nem lesz gondom.

Hervadozik szegény virág,
Szerelmünk is múlik talán.