Országunk börtönében tűz és víz sistereg
hevítve hűt és hűtve hevít;
lassan, csendben emészt.

Az őrök bűvölve nézik e Főnix-táncot
rájuk ül az ősi áhítat;
halkan, csendben emészt.

A láng a semmiből csap föl egy kör közepén
mert előtte a látszat köde;
lassan mindent emészt.

A táj- Már ég!- hang nélkül és lapulva figyel
nem fáj, ahogy eszik a lángok:
nem fáj semmi sem már.

Amikor már minden hamuvá porlad szét majd
még a füstben száll egy üzenet:
Bűnős kerestetik!

2004. 7. 23.