Nem tudom, hogy Ihajt eredetileg honnan lódították ki. Azt sem, hogy Csuhaj tényleg azokon az örökázsiai pusztákon csatlakozott-e a magyarok solymászó őseihez, de annyi már bizonyos: régóta együtt mulatnak, megy az ihaj, csuhaj!
No, jobb helyre nem is kerülhettek volna, mert a magyar szeret mulatozni, amikor erre égvilágon semmi oka. Okos szeretés ez! Ha okkal akarna mulatozni, akkor csak százévente vidámodhatna, és mindössze öt percre.
Ballagok a Kárpát-medencében, mily találó elnevezés: itt is kár, ott is kár! Hát egyszercsak összetalálkozom Egyik Tizenkilenccel, meg annak ellenlábasával, Egy Híján Hússzal. Az nagyon lábas, de keze se tétlenkedik, ha...
Egyik Tizenkilenc fennen hirdeti: ő aztán százszor több Egy Híján Húsznál. Egy Híján Húsz is ugyanígy vélekedik, csak sajátmagát százszorozza be. Mindkettő körül ott tánchízelgett az állítólagos félnép /az állítólagos nép fele/, lengette a zászlóerdőt, kurjongatott, lekutyaugatott, buzdítódanolászott, rágalmazott, selyemszalagokkal játszott, éljenahazázott. /Szegény haza alig él ezektől az éljenektől, de még meghalni sem tud tőlük./ Ihaj, csuhaj! Győzünk, merünk, főzünk, eszünk, sohse halunk meg!
Mondom én a félnépnek, mindkettőnek, hogy Egyik Tizenkilenc éppen annyi, mint az Egy Híján Húsz. Utálok számolni, de ha jól utánaszámolok, így igaz. Versben mondom, mert a nép fogalmába bepátlikázott-felpántlikázott népféleség nem valami értelmes, muszáj neki ilyen egyenesen, ősázsiai magyarsággal a fülébe, bele:

Hallga, Balga! Ez is annyi,
mint a másik!
Mindkettőnek bíz' a foga
arra vásik!

Peckes Pockok! Ujjat elő!
Aki számol,
rájöhet a végén erre
önmagától!

No, kár volt ezt mondanom! Mindenki nekem jött, amellett, hogy egymásnak is. Puff neki, aztán újra nekem! Mind! Az Egyik Tizenkilenc, a másik, az az Egy Híján Húsz, Ihaj, Csuhaj, Heje és Huja, a két tökázsiai tökkelütött, a Piros Ultimó Multimillió, Attila Kardja, de még a Kalandozó Magyarok is hazaszöktek délkelet-ázsiai AIDS-beszerző sexkörútjukról, hogy felesküdjenek Egyik Tizenkilenc, vagy, ezzel éppen ellentétesen, Egy Híján Húsz százszorosára. Kitartottam amellett, Egyik Tizenkilenc, valamint Egy Híján Húsz EGYENLŐ, de ezek furcsán értelmezik a Nagy Francia Forradalom jelszavát, a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!"-et: azt csinálják az Egyenlőséggel, hogy...és akiben nem látják Testvérük, annak mindjárt Test-vériségére gondolnak, vagyis a nyaktilóra, franciás nevén a guillotine-ra.
Körbenézek, hát egy lépcsőfokon ki áztatja bütykös lábujjait lavórnyi melegvízben? Nem más, mint a Nagy Primitívség, ez a Hajléktalan, akinek annyi Hungarian ad otthont, hajlékot! Lábát áztatta, közben vélt ellenfeleit is eláztatta, emellett kurjongatott, zászlót lengetett, kiskutyát pántlikázott, esze tokját fényesítgette, továbbá ostobaságokat kiáltozott. Mondom neki:
- Hát, Te, Öreg, itt?! Nem fogyott el ázsiai ázsiód?!
Nagy Primitívség Úr jót nevetett:
- Az enyém?! Mindennapos vendég vagyok a tévében, Mocskoscsokoládésmacskán díszpolgárrá választottak, éldegélek, mint kecske a káposztáskertben. Tagja vagyok a Tökös Ötös Bökdös Klubnak is, onnan is tejelnek nekem az ökrök. Igaz, belőlem sokan élnek fényesebben, mint én belőlük, de azért megvagyogatok! Filozófus Uram is jobban tenné, ha hagyná a fenébe azt a sok igazságot, túl bonyolult ilyesmi azoknak az ősmagyar-hősmagyar agyaknak! Csak egy szavába kerül! Bejáratos vagyok én ide is, oda is, viszem is, hozom is... Szólhatok az érdekében!
Nem jó vitatkozni a Nagy Primitívséggel, mivel az ilyen vita kutyára fárasztó. Vállonveregettem az öreget, és kitérően válaszoltam:
- Majd meggondolom...
Nagy Primitívség, kis esze, vaksi szemecskéje ellenére, ezúttal mégis a jövőbe látott:
- Jaj, Filozófus Uram, látom, Ön az maradt, aki volt! Önben ott a gát, hogy ne legyen renegát! Megveti ezeket az összegyűlteket, akik csinálják a zavarost, ahelyett, hogy kivetné hálóját a zavarosba! Legalább vegyen egy példányt lapunkból!
Inkább ingyenléggömböt szerettem volna az unokáknak, de nem akartam megsérteni Nagy Primitívséget, elvettem egy példányt ÉSZFEDÉL NÉLKÜL című szóróanyagából. Már az első oldal világosan mutatta, legalábbis számomra, hogy hová kell szórni az ilyesmit, meg az ilyen észre mennyire szükséges volna a fedél.
Persze, azért ilyen szembeszóró-anyag is elérheti célját. Nem kötelező mindent ésszel olvasni!