4.

Az ivóban a sokfogásos nehéz ételektől és a még nehezebb italoktól kissé lecsendesedett a hangulat. Mindenki emésztette a szájakon át bevett ételeket és a füleken besurranó információkat. A vezér az asztalfőn hatalmas párnázott trónusszerű karszékében elterülve hirtelen, minden előzmény nélkül, álomba merült
A többiek halkan beszélgettek, iszogattak. Közben megérkezett a miniszterelnök is stábjával, és asztalhoz ültek ők is.
A vezérigazgató lelke, kiszakadván túlsúlyos testéből, az álom mezején járt. Egyszerre az Úr előtt találta magát. Így szóla hozzá az Úr.
– Pista fiam! Hallgass rám! Én kihúzlak benneteket a csávából! Azonnal, még ma el kell adnotok minden részvényeteket! Így megmaradhattok egyelőre a posztotokon. Három vezért feláldozva, mintegy odavetve a főnökség elé koncul, felfelé letisztázzátok magatokat.
– Ó uram, ha ez ilyen könnyen menne! Ha ezt az ujjam harapom, meg ez fáj, ha a másikat az fáj. Kit áldozzak fel az acélbikák közül? Mind a szívemhez nőtt. Együtt vittük véghez a nagy tetteket! Benne vagyunk a pakliban mindannyian. Kit rúgja seggbe, és elég lesz-e ez a három az ÁPV RT mohó szájának? És, ha mindet kéri?
– Nyugodj meg fiam! Elküldöm nektek segítségül Züriel arkangyalomat. Ő segítségedre leend nagy bajotokban! – szólott az úr és megjelent Tónink a vezér előtt. A vezérnek leesett az álla a csodálkozástól.
Az arkangyalban hajdani mozdonyvezetőjét a kissé habókos, ügyefogyott Czingerminger Tónit ismerte fel. De csodálkozásra nem maradt ideje, mert Züriel munkába vette a vezér lelkét.
Hatalmas ingáját lábai között lógatva, magában kérdés-felelete játszva, a következőket mondta az elképedt vezérnek.
– Pár perc múlva dimenzióváltással átmegyünk az ivóba. Én gondolatenergiával megszuggerálom az embereidet. Ők azonnal aláírják az adás-vételiszerződést velem, és máris elhárul az akadály. Utána átülök a miniszterelnök asztalához és egy hónap haladékot, kérek nektek. Ez az idő elég lesz arra, hogy a vállalat össze nyereségét, mozgatható pénzét, értékeit kiosszátok a menedzsmentnek és a melósoknak 13. havi prémium és karácsonyi pénz gyanánt. Az így kiürülő kasszát aztán átadjátok nekem és az ÁPV Rt-nek.
– De uram, Züriel arkangyal, ha ezt megcsináljuk, akkor tényleg lapátra tesznek bennünket. Elítélnek, mint a rablógyilkosokat. Kéz-lábbilincsbe visznek a Gyorskocsi utcába bennünket!
– Ez lesz a jó! Ezt akarom. Itt lép be a lélektani hatásmechanizmus.
– Nem értem – dörgölte szemeit hatalmas ökleivel a vezér. – Mi a jó ebből nekünk?
– Nektek a megdicsőülés magasztos pillanata lesz osztályrészetek. A királyi TV bemutatja a mint beszálltok a robomobilba. És utána az előre odarendelt csőcselékkel újra lejátszatjuk a jelenetet. Titeket dublőrökkel helyettesítünk. Brutális rendőrökkel, kommandósokkal püföltetjük hasonmásaitokat. A csőcselék megrohamozza a robomobilt. Véres tömegjeleneteket rendezünk. Az esti RTL híradóban már megy is a tudósítás. Egyidőben megkapja a kópiát a CCN és a BBC is. Világbotrányt kavarunk.
– Mire jó ez uram?
– Nem érted? Nullára zuhannak a Vasmű részvényei. Így az ÁPV Rt fillérekért eladja nekem, aki papírtörökként felvásárolom a részvény többségüket. Így a helyi Polgármesteri Hivatal 11 %-án kívül a kezünkben lesz a részvénytöbbség.
– És utána? Mi lesz velünk? Ott rohadunk a cellában!
– Ugyan már. Sztárügyvédeket kaptok, maffiózókat, akik aztán óvadék ellenében még aznap este kihoznak onnan benneteket. A Tízórai városháza előtti tüntetésen már ott ültök a dísztribünön. Hősként ovációzik benneteket a csőcselék. Ezt is leadjuk az RTL-en. Széjjelküldjük a világba.
– És aztán?
– Törődtök ti a továbbiakkal? Megcsináltátok a szerencséteket! A világ vezető cégei fognak utánatok kapkodni!
– De, mi lesz a gyárral?
– Azt bízzad rám! Na, áll az alku?
– Áll – mondta a kómába révült vezér, és belecsapott Züriel tenyerébe. Pillanatok alatt kifordult a tér és máris az ivóban találták magukat. A vezér felébredve álmából, titkárságvezetőjéhez fordulva, kérte a nagy fekete táskát, melyben a részvények voltak. Elővéve a menedzsment részvényeit így szólt.
– Uraim! Nincs gondolkodásra való idő. Azonnal meg kell szabadulnunk részvényeinktől. Darabonként egy forintér eladjuk ennek a derék papírtörök úriembernek, ennek a Kaya Ibrahimnak itten. Na, értjük egymást? – nézett rájuk ellentmondást nem tűrően, és azok szó nélkül aláírták az adásvételi szerződést. Kaya Ibrahim-Züriel alias Czingerminger Tóni pedig hóna alá vágva a fekete aktatáskát, átballagott a miniszterek és kormánypártiak asztalához. Pusmogtak egy kicsit a miniszterelnökkel és a vezérkarral, majd önfeledt nótázásba kezdtek.
Éjfél körül összetolták az asztalokat és egymásba karolva az ellenzékkel, eljárták a tápéi darudögöst. Úgy verte a csizmaszárát a miniszterelnök, mintha világéletében néptáncos lett volna. Azt azért az éles szemű megfigyelő mindjárt láthatta, hogy a miniszterek, reszortosok a miniszterelnökkel az élen úgy táncoltak, ahogy Züriel űrmester fütyült.
Hajnal felé összecsókolóztak az eddig bősz ellenfelek, és mély részeg álomba merültek. Így ért véget a potykafalvi dáridó.

5.
Minden úgy történt, ahogy azt az Úristen előírta és Züriel által lemenedzseltette. A Vasmű menedzsmentje kiosztotta a melósoknak az összes készpénzt, jutalomként. Karácsony előtt hosszú sorokban álltak a kifizetőhelyek előtt a dolgozók, néha órákig várva a kiürült automaták újra töltésére.
Az acélbikák ázsiója meredeken emelkedett és dicsőségük az egekig csapott. A miniszterelnökségen kezdték irigyelni ezt a hallatlan népszerűséget. Komolyan aggódtak, hogy fiatal, agilis miniszterelnökünk fényére árnyékot vetnek ezek a vidéki suttyók és elhomályosítják nagyságát.
Nem sokáig fürödhettek azonban a dicsőségben, mert az ünnep elmúltával megjött a nagy herdálásnak a böjtje hamarosan. Még a januári fizetésekre futotta, de már a TB-t nem tudták utalni és alapanyag-vásárlásra sem futotta. Akadozni kezdett a termelés. Zürielt azonnal berendelték a pártközpontba. Egyenesen a pártelnökként is funkcionáló miniszterelnök elé vezették. Izgatottan, hadarva kért a történtekre magyarázatot Zürieltől, aki így válaszolt.
– Csak semmi pánik. Minden a forgatókönyv szerint alakul. Mint mondottam, azon a potykafalvi jeles napon, a cél becsődöltetni a nagyvállalatot. Ekkor bejelentik a fizetőképtelenséget, kiürülnek az automaták, és nem tudnak bért fizetni. A népharag a menedzsment ellen fordul. Kisebb zavargást szítunk, ami elég lesz a karhatalom beavatkozásra, és védőőrizetbe vesszük az acélbikákat.
– És, mi lesz, ha fordítva sül el a puska? A népharag a kormány ellen fordul és ellenforradalomba csap át? – aggodalmaskodott a miniszterelnök, de Züriel lecsillapította.
– Minden a forgatókönyv szerint fog történni. TV híradó, világbotrány, árfolyamzuhanás, papírtörök felvásárolja az ÁPV RT 56 %-os részvénycsomagját, és szabad a pálya – mondta Züriel, és ingáját meglengetve elkezdte az akciót.
A miniszterelnöki dolgozószobába bekapcsolták a monitorokat és láthatóvá vált a vasmű tér. Izgatott tömeg álldogált az üres automaták előtt. Majd egyre nőtt a csőcselék létszáma. Kezdtek petárdák robbanni, kidöntöttek egy-két lámpaoszlopot, felgyújtottak pár menedzseri személygépkocsit, amikor megjelentek a rohamrendőrök, előálltak a tűzoltó, sószóró és rabszállító kocsik.
A kommandósok sorfala között elvezették a bilincsbe vert menedzsmentet, élükön a vezérigazgatóval, és snitt. Befejeződött a királyi magyar Tv híradója.
Fél óra múlva, átkapcsolva az RTL híradójára, az előre megkonstruált, dublőrökkel lejátszott színjátékot engedték meg az RTL riportereinek közvetíteni. Azok jóhiszeműen, szenzációra éhezve, alá natúr, adták a véres jeleneteket: tűzoltófecskendővel, lovas rendőrökkel szétkergetett fosztogató, törő-zúzó csőcselékkel megtunkolva.
Negyed óra múlva már a CNN és a BBC is egyenes adásban közvetítette az echte magyar csemegét. Az esti zárásra, a mélypontra zuhant a New Yorki és a Londoni Tőzsde BUX indexe. Fel kellett függeszteni a Vasmű részvényeinek eladását.
A miniszterelnök aggódva, míg Züriel kajánul vigyorogva dörzsölte tenyerét.
Tíz órakor dr. Zacskó Ficek sztárügyvéd, kihozva az előzetesből a menedzsmentet, a miniszterelnöki dolgozószobába vezette őket.
– nos uraim, önök szabadok! Elmehetnek! – közölte a jelenlevő rendőrminiszter. De a menedzsment csak állt lecövekelve és egy tapodtat sem mozdult.
– Mi a baj uraim? – kérdezte döbbenten a miniszterelnök.
– Miniszterelnök úr! Nem merünk hazamenni. Ha mi most Dunaújvárosba megyünk, minket kiherélnek. Menedéket kérünk!
– Kitől?
– Mindegy, kitől! Ha kell, belépünk az APÜSZ-be, a POFOSZ-ba vagy akár a Lungo Romba is. Rendelje ide a cigánymentő Krasznait! Strasbourgba akarunk menni! Nem ezt ígérték nekünk! – óbégattak egyre.
– Jól van! Látom messze álltak akkor, amikor a bátorságot osztották – mondta, és Zürielre nézett. Amaz bólintott és ingáját meglengetve, kapcsolatba lépett az Úrral. Pillanatokon belül előttük állt a cigánymentő Krasznai.
– Krasznaikám, fogja ezeket, a menekülteket és vigye Strasbourgba őket! Kérjenek menedéket az ENSZ-től.
– De miniszterelnök úr, itt valami tévedés van! Ezek nem cigányok. De ha jól megnézem talán egy kis kozmetikázással, lehetne valamit javítani rajtuk.
– Torgyán, intézkedjen! Hozzanak fekete festéket, fessék le őket!
– Mért pont én?
– Mert maga felel a környezetért. Szüntesse meg a környezetszennyezést, takarítsa el őket előlem! Végeztem! – harsogta a miniszterelnök és elbocsátotta a jelenlévőket. Kettesben maradva Züriellel így szólt.
– nos, arkangyal uram, most hogyan tovább?
– Én most várok!
– Mire?
– Egy ajtókoppintásra – mondta, és rágyújtott egy miniszteri füves cigarettára. Már a füstjétől is bódulatba esett a felajzott miniszterelnök, amikor megkoppant az ajtó. A privatizációs miniszter óvakodott be, hóna alatt az elértéktelenedett vasműs részvényekkel.
– Miniszterelnök úrnak jelentem, mi legyen ezzel a csődtömeggel?
– na, adja csak ide fiam! Kerítünk egy Joszip Totot azt, felvásároltatjuk vele. Utána majd az tudja a továbbiakat. Maga elmehet! – intett. Behivatva személyi titkárát, elkészítette az adás-vételiszerződést és aláíratta Züriellel.
– Tegye be nyomban az aktatáskájába, azt meg se álljon Dunaújvárosig! Mostantól nem ismerjük egymást. Soha nem találkoztunk, maga nem létezik! Viszontlátásra! – búcsúzott Zürieltől és két markos, kopaszra nyírt kommandós gondjaira bízta.

6.
A Polgármesteri Hivatal nagy tanácstermében reggel óta tart a rendkívüli közgyűlés. Egyetlen napirendi pont a téma: a Vasmű új menedzsmentjének meghallgatása és a város további jövőjének alakulása az új évezredben. A polgármester viszi aszót
– Tisztelt uraim! Egy évezredet hagyunk magunk mögött. Új évezred, új élet kezdődik a város életében. Nem folytathatjuk ezt a sanyarú vegetálást, amit a Fidesz-kormány ránk mért. Megmutatjuk a világnak, hogy áll még Dunaújváros, él még Sztálinváros szelleme!
A város, a maga 11 %-os részvénycsomagjával, ha jól prosperáló befektetőhöz jut, csodákat tehet a lakosság életszínvonalának érdekében. Mint ígértem beiktatásomkor, hét új több ezres munkahelyet, teremtő beruházást hozok a városnak. Meglesz!
– De mikor? – emelkedett szólásra Szakáll Lajos Fideszes képviselő és honatya. – Az Aikiwa kis összeszerelő műhelye ezer munkahelyet, ha hozott, a Triumph még csak épülget, a TESCO-ról meg ne is beszéljünk!
–Egy fát sem engedünk kivágni a védelmi övezetből! – ütötte a vasat Aszalt Lajos a zöldpárti Fideszes városatya és kórusban fújjogtak az ellenlábasok. A szocialista többség nevében még felszólaltak páran, de kezdtek elszabadulni az indulatok.
– Kiheréltétek az acélbikákat! Tízezer ember utcára került! Elkergettétek az acélbáróinkat, drága jó vezetőinket! Eladtátok a munkások alól a gyárat! – vágtak vissza a Fideszesek. A parttalan vitának Züriel megjelenése vetett véget. A Polgármester kért szót.
– Bemutatom az új gyártulajdonost és menedzsmentvezetőt. Megkérem a képviselő urakat, szavazzanak arról, hogy részt vehet-e beszámolási kötelezettséggel a rendkívüli ülésen. Megállapítom, hogy 21 igen, 4 tartózkodás mellett megszavazták. Megkérem Joszip Tot urat, tartsa meg beszámolóját.
A név elhangzása után mély, döbbent csend ülte meg az üléstermet. Erre senki sem számított. Újra kísért hát és feltámadt a papír jugó Tot szelleme. Ez nem lehet igaz! Dörgölték kerekre nyílt szemeiket. Tot úr, alias Züriel, Czingerminger Tóni, űrnyomozó, stb., megigazítva aranykeretes szemüvegét, imígyen adta elő terveit.
– Uraim! A részvények 89 %-ával rendelkezik a mögöttem álló multinacionális holding. Remélem, megnyeri tetszésüket jövőképem. Ha nem, akkor még elvitatkozhatnak rajta egy kicsit, de a gyárat mindenképpen megszűntetjük. Január 1-ével lakat kerül a főkapura. Az UNIO érdeke, hogy Magyarországon végleg megszűnjék az acélipar, ami idegen az ország adottságaitól. Ezzel az 50 éves kommunista rémálom utolsó fellegvárát is eltöröljük a föld színéről. Az Unióba való bekerülésük kritériuma a tiszta környezet és olyan iparmentes struktúra kialakítása, ami nem ütközik a nyugati multik érdekeivel. Miért nem jó maguknak a holland acélbili, a belga edények, német járművek és amerikai kozmetikai cikkek? Maguknak nem kell erőlködni, környezetet szennyezni, drága pénzen ide szállítani a vasércet Brazíliából. Készen kapnak mindent. Nem kell piackutatással kínlódniuk, mert nem lesz mivel házalniuk a nyugati acélpiacon.
Nézzék, tudom, fájdalmas az operáció, de át kell esniük rajta. Felejtsék el az elmúlt ötven évet, ébredjenek fel az acél-nagyhatalmi rémálomból. Az agyaglábú ruszki gólem alól is kihúztuk a kissámlit, akkor maguk most minek gebeszkednek?
– De uram! Tízezer ember és családja kenyeréről van szó! – érvelt a szoci polgármester, s fújjogással helyeseltek a szoci képviselők. Tot azonban rendületlenül folytatta.
– A mögöttem álló beruházói menedzsment mindenre gondolt. Egy nap alatt a föld színével tesszük egyenlővé ezt a szennyező koszfészket – itt a Vasműre gondolt – és helyét angolperjével vetjük be. A helyére golf, teke. bóling és krikett pályákat telepítünk. A környezetszennyezés megszűntetéséért kapott kétezer millió EURO-ból egy Inkubátor-házat húzunk fel a volt Vasmű területén. Ezért ezerötszázmillió EURO-FAR segélyt akasztunk le az Uniótól. Tehát, egy fillérjébe sem kerül a városnak az EU-konform beruházás megvalósítása.
– És mi lesz a dolgozókkal? Forradalmat csinálnak. Lerombolnak mindent, ha nem dolgozhatnak!
– Erre is van megoldás! Minden dolgozó végkielégítést kap. Ezt az összeget vagy vállalkozásba fekteti, vagy feléli. Ha felélte, még mindig nyitva áll előtte a felépített vigalmi negyed ajtaja. Lehet kertészként füvet nyírni, golflabdákat fényesíteni, labdahúzó kocsikat karbantartani, a mini-állatkertben takarítani, vagy a Dunaújvárosi Casinóban inas, krupié, szakács és egyéb posztokon jeleskedni.
– És, mi lesz a nőkkel?
– A nőknek otthon a helyük. Annyi pénzt fognak keresni a férfiak, hogy fényesen eltartják majd a családjaikat.
– De az egyedülálló, facér és agilis nőkkel mi lesz? – vetette közbe Suba Vera.
– a dolgozni akaró nőket alkalmazzuk a bordélyokban. A szebbikjét kurvának, a rusnyábbját madámként. Dőlni fog a pénz, meglátják uraim.
– Ha jól értettük kuplerájjá akarják változtatni az acélipar fellegvárát – ágált a szocik szószólója, Kerékkötő Aladár.
– Nem lesz nehéz dolgunk uraim, amint látják az egész ország lassan egy kuplerájhoz hasonlít, a maffia annyira szétzilálta a közéletet. Mi garantáljuk a munkához való jogot, a rendet, nyugalmat, békét és gazdagságot. Ehhez van szükségem most önökre. Ne akarjanak a szél ellen pisálni! Győzzék meg a lakosságot, adják be nekik a dudlit és egy év múlva nem fognak ráismerni városukra.
– Reméljük a helyi vállalkozók közül, kerül ki a menedzsment – vetették közbe aggódva a városatyák. Erre is meg lett a válasz.
– Igen uraim! A legalkalmasabb személynek erre az ifjú titánt, Fatális Jenőt tartjuk. Ő lesz a megbízott vezérigazgató. Feladata az Inkubátor-ház felvirágoztatása, a kemping világszínvonalú felújítása, az egész Duna part sportcentrummá való kialakítása.
Kétezer négyre alkalmassá kell válni az ország sport-fővárosaként az olimpia megrendezésére, ami dollár-milliárdokat hoz az országnak. Felépítünk egy modern táncpalotát. Ahol évente táncvilágbajnokságokat rendezünk. A kieső időben pedig kulturális világversenyeket. Itt bemutatkozhatnak véget nem érő felolvasásaikkal a város koszorús költői, írói, rapperjei és színjátszói is. Minden napra lesz valami rendezvény. Így eltereljük a lakosság figyelmét a nyomasztó napi gondokról. Cirkuszt a népnek! Cirkusz is lesz minden héten. Uraim, ez a jövő, adják be a derekukat, s szavazzák meg terveimet.
– Nos, képviselő urak! Nyomják meg az igen vagy nem gombokat – szólította fel a képviselőket a jegyző. Egyhangúlag elfogadták a sok ígérgetésbe belebambult képviselők és sorra nyomkodták meg egymásután az igen gombokat.
A hajnal felé véget érő korszakalkotó, évezrednyitó költségvetést reggelig tartó állófogadással egybekötött dáridóval ünnepelték meg a városatyák. A dáridót Lajcsi helyett most Joszip Tot vezette. Így is jól érezték magukat és teli ambíciókkal léptek át az új évezredbe. Reggelre mindenkinek ott lapult a zsebében az Inkubátor-házba való reszortos beosztása. Ki a menedzsmentbe, ki pedig a környezetvédelmi létesítmények élére kapott igazgatói kinevezést. Az utcára csődült nép petárdák és gyújtóbombák ezreit szórta a szilveszteri hangulat megerősítéseként a város középületeire, pártházakra, levéltárra, tanácsházára. Hadd égjen el a múlt, és épüljön fel a szép, új jövő!
7.
Az ezredfordulót ünneplő mámoros éjszaka után, január másodika a kijózanodás fejbekólintó napjává változott.
Egyre szaporodó tömeg tolongott a lelakatolt főkapu előtt. A tömeg nöttön, nőtt és kezdték felszedni a térburkoló köveket. A téren parkoló autókat összetolva és a kövekből mellvédet építve, elbarikádozták magukat a hátulról jövő rendőri és karhatalmi támadás ellen.
Nyolc órakor kilépett a barikád elé az új menedzsment, élén Züriellel az új vezérrel, Fatális Jenő vezérigazgatóval és a Polgármesterrel. A tömeg fújjolással és kavicsdobálással fogadta őket.
Hiába szónokoltak, ecsetelték a munkanélküli jólétet, a melósok ragaszkodtak megszokott munkájukhoz.
– Nem értem önöket – szónokolt a papír Tot, alias Züriel – miért ragaszkodnak ehhez a környezetszennyező mocsok, büdös gyárhoz? Eurokonfort zöldmezős beruházást kínálunk maguknak. Hatalmas végkielégítést. Vigalmi negyedet, tele kuplerájjal, játékteremmel... ez nem elég, hát mi kell még?
– Munkát, kenyeret, Zürielnek kötelet! – kántálta a feldühödött tömeg.
A helyzet kezdett elmérgesedni. A polgármester békítő szándékú beszéde botrányba fulladt. Már-már azon a ponton volt a város vezetése, hogy megkéri Fatális Jenő vezérigazgatót, nyissák ki a kapukat, amikor iszonyú robbanások rázták meg a levegőt. Egyre-másra omlott össze a meleghengermű csarnoka, kéményei, a régi acélmű, ezt követte a régi kokszoló. A robbanássorozatba kis szünet állott be. Amint felszállt a füst, iszonyú látvány tárult a csőcselék szeme elé.
Romokban állt a Vasmű negyede. A többit mentendő, a felbőszült tömeg megrohamozta a – Kötelet neki! Feszítsd meg! – hangzott innen is onnan is. A polgármester citerázó lábakkal ment ki a térre, és így könyörgött a népnek.
– Ó, fenséges tömeg! Népfenség, őnagysága! Kegyelmezzetek meg jótevőnknek, és akkor le tudom állítani a gyár szanálását!
De a tömeggel már nem lehetett bírni. Fékezhetetlenül elszabadultak az indulatok és a polgármestert is a barikádra hurcolták. Két, gyorsan kidöntött villanypóznából már ácsolták is a kereszteket. Valaki két drótkötelet kerített a fuxolóktól és a keménykötésű kazánkovácsok megragadták a kapálódzó Zürielt és a Polgármestert.
Züriel így rimánkodott az Úrhoz.
– Ments meg uram minket a hóhér kötelétől és a csőcselék lincselésétől! – és az Úr meghallgatta kérésüket. Pillanatokon belül kifordult a tér, és az Úr előtt találták magukat.
– Ejnye, ejnye barátaim, hogy kerülhettetek ilyen helyzetbe.
– Mi sem tudjuk uram! Hiszen csak a javát akartuk a népnek. Ingyen gazdagodást, könnyű munkalehetőségeket. EU-konformitást...
– Rosszul kezdtetek hozzá. Nem kellett volna előre felvázolni nekik a jövőt. Persze, hogy fellázadtak. Ki akar kuplerájos kurva, strici és szerencsejáték-barlangban krupié lenni hirtelen. Derogált nekik. Sértette a munkásöntudatukat.
– Mit kellet, volna tennünk uram, hogy bevegyék a dudlit?
– Szépen, lassan csendesen. Lépésről lépésre kellett volna lebontani a régi struktúrát. Aztán amikor már mind munkanélkülivé válik, és küszöböt kezdik rágcsálni, na, akkor kellett volna előállni ezzel a zseniális tervvel!
– Mit tehetünk uram? Hogyan tegyük jóvá ballépésünket?
– Menjetek vissza a városba. Fejlesszétek vissza a termelést. Számoljátok fel a kereskedőházat. És amikor már elönti a rozsdásodó késztermék tömege a gyárat, akkor jelentsetek csődöt. Meglátjátok maguktól, jelentkeznek nálatok a melósok munkára. Ők kérik majd az Inkubátorház mielőbbi megépítését. Ilyen egyszerű az egész.