"Az élet nem játék,
Inkább ajándék"

S később majd örülhetsz egy kicsinyke szeletnek,
Amit majd magadban, ölelve szerethetsz,
S az élet útja mint olyan, szinte végtelen hosszú,
De sosem jutsz előre, ha hajt majd a bosszú...

S a leghosszabb utadat majd szívedbe bezárva
Idővel majd elénk s a világ elé kitárva
Átlépsz mindenen mi bántott vagy sértett
Harcolsz majd utolsó vérig, ez a végzet

S az érzelmi harcban majd küzdve vagy hajtva
Megleled társad ki, veled van a bajba...
S míg te ezen, mint "boldog" ember, magadban elmélkedsz
A lelkedben bezárva örökre eltévedsz

Refrén:
Elveszett a vers, a vers amit vártam
Az életről szól, s hogy ki lesz a társam?
De eltűnt bennem mélyen, én érzem
A fél mindig fél, de ez vagyok egészen

Miért van ez így? Teszed fel a kérdést,
Miért kell átérezned ezt a szörnyű érzést,
Azt, hogy rádöbbensz - magadra maradtál,
Sosem volt társad, csak hitted; de csalódtál

S a csalódás szívedbe mart egészen mélyen
De te megpróbálsz ellenállni, mint férfi; keményen
Megtörsz majd, nincs esély, csak az örök kétely
S örülsz majd ha szeretnek, mert két sebből vérzel

S mikor utadnak végén majd számadást végzel,
Lehet, hogy majd hiány lesz az, amit érzel
Mert rájössz, hogy nem tettél meg mindent mit lehetett
Bánkódsz majd ezen, de a lehetőség elveszett...

Lezárás:
Szar az élet, vagy csak a felfogásom szar?
Lehet, én vagyok az, aki mindent kavar
De ez van gyerekek, nehéz az élet
Megpróbálsz felnőni, s csak a jót nézed...